Az állambiztonsági munka ellátásához a konszolidált Kádár-rendszerben az állami alkalmazottak és az állampolgárok mind szélesebb körével számoltak. A hetvenes évektől, a belügyi tanulmányokhoz készült jegyzetek az „állambiztonsági feladatok titkos, leplezett és nyílt végrehajtásához számításba vehető állomány”, az ún. operatív erők három csoportját különböztették meg: 1. a BM hivatásos állománya, 2. a tartalékos operatív állomány és 3. a hálózaton kívüli kapcsolatok (hivatalos kapcsolatok, társadalmi kapcsolatok, alkalmi (operatív) kapcsolatok és a – katonai elhárítás területén – a személyes kapcsolatok.
[1] A Belügyminisztérium hivatásos állománynak feladatait elsősorban az 1971. évi 10. számú tvr., valamint a rendőrség feladatait a rendőrségről szóló 39 (1974. szeptember 1.) MT sz. rendelet szabályozta. A belügyminiszter 24/1985 sz. parancsával életbe lépett Magyar Népköztársaság Rendőrsége Szolgálati Szabályzata, szakterületenként határozta meg a belügyi állomány tennivalóit.
Az osztályszempontok alapján toborzott állomány alacsony iskolázottsága, szakmai és politikai képzetlensége, valamint a totális elhárítás követelményei miatt a politikai rendőrségen a kezdetektől nagy hangsúlyt helyeztek a „csekista” módszerek megismertetésére. Átfogó oktatási rendszer azonban csak a Dzerzsinszkij iskola 1952-es megindulásával jött létre.[1] Bár a kommunista titkosszolgálatok „alapító atyjáról” elnevezett intézményben az évtized végéig képeztek állambiztonsági tiszteket és beosztottakat, a tananyag tartalmával kapcsolatban eddig kevés dokumentum került elő.[2] A szerv működésének elveit így csupán a feltárt esetek kapcsán lehet némileg rekonstruálni.
A módszertani írásokra vonatkozó forráshiány nagyrészt jellemző az 1960-as évekre is. Ennek egyik oka lehet az is, hogy ekkor módosult formában, de lényegében még a sztálinista állambiztonsági elveket, módszereket, mentalitást próbálták meg továbbadni az újabb generációknak.
[1] A Dzerzsinszkij Iskola felállítását 1951. szeptember 13-án rendelték el, 1952-es indításáról az 1952. augusztus 22-én kiadott ÁVH-parancsból értesülhetünk. l. Boreczky Beatrix: Az Államvédelmi Hatóság szervezete, 1950–1953. In: Trezor 1, 110. o.
[2] Az ÁBTL-ben megtalálható legkorábbi jegyzet 1949-ből származik. Az 1957–1959 közötti időszakból 19 kiadványt őriznek.