"Erkölcsi" nevelés

Az operatív tiszteknek biztosítania kellett a hálózati személyek szakszerű vezetését. Ennek három szakaszát különítették el: 1. a találkozóra felkészülés, 2. beszámoltatás, 3. feladat-meghatározás. A vezetésben külön hangsúlyozták az eszmei tartalmat, azaz hogy a hálózat az eszmei irányítók, a felbújtók tevékenységére irányuljon, tudjon differenciálni a tudatos ellenség és a megtévesztettek között (működjön közre az előbbiek büntetőjogi felelősségre vonásában, az utóbbiakat segítsen megmenteni a szocialista társadalom számára). További, a tevékenységet meghatározó elvként jelentkeztek: vezetés célirányossága, konkrét vezetés (magatartási vonal), operatív eszközök összhangja, egyéni vezetés elve, ellenőrző- tanulmányozó vezetés, konspiráció érvényesítése a vezetésben.

Emellett külön figyelmet kellett fordítani a hálózati személyek képzésére, nevelésére, ellenőrzésére is. A szakmai, operatív képzést változatos módszerekkel oldották meg: szóbeli ismeretközlés, önálló anyag feldolgozása könyvekből, cikkekből, bemutatás, szemléltetés, gyakoroltatás. Hangsúlyt kapott továbbá, hogy a kapcsolatot pszichológiailag is fel kell készíteni a feladatokra! Ezeket az irányelveket különösen az 1970-es évektől és leginkább a hírszerzés területén vették figyelembe.

A hálózattal való foglalkozáshoz tartozott a politikai nevelés is, amelyet hazafias beszervezésnél sem lehetett befejezettnek tekinteni. Ennek módszerei a következők voltak:

– meghatározott feladatok politikai jelentőségének magyarázata;

– teljesített feladatok politikai értékelése;

– aktuális kül- és belpolitikai problémák megbeszélése;

– politikai tartalmú művek olvasása, filmek megtekintése.

 

Az erkölcsi nevelést az operatív tiszt állásfoglalásai, valamint kapcsolati munkájának folyamatos értékelése biztosította. A hálózat ellenőrzését a személyes találkozók során, más hálózati tagokkal, illetve az esetleges vizsgálat során (az ügyek realizálása után) oldották meg. Meghatározott időközönként sor került a hálózati személyek minősítésére is. Egy-egy hálózati személy átadására csak indokolt esetben, mindig személyesen kerülhetett sor. A III/III-as iratokból azonban tudjuk, hogy az áthelyezett tartótisztek nem egy esetben elfelejtették kapcsolataik átadását. Ezekre az esetekre a BM-zsargon a „leszakadt hálózat” kifejezést használta. Betegség, dekonspiráció gyanúja, az operatív környezet változása miatt pihentetési javaslat készült. Ha a hálózat egy tagja együttműködésre bármilyen okból alkalmatlanná vált, sor került a kizárására. A kvalifikált ügynököket ugyanakkor igyekeztek megtartani, így az operatív környezet változásakor igyekeztek új területre irányítani őket. Árulás vagy dekospiráció esetében alapos vizsgálatot tartottak.