Operatív technikai eszközök

„… gyűjtőfogalom, magában foglalja mindazokat a technikai, kémiai-fizikai eszközöket, műszaki berendezéseket, eszközöket, módszereket, amelyek elősegítik az állambiztonsági munkát…”

A tankönyvi meghatározás szerint az operatív technika egy olyan „… gyűjtőfogalom, magában foglalja mindazokat a technikai, kémiai-fizikai eszközöket, műszaki berendezéseket, eszközöket, módszereket, amelyek elősegítik az állambiztonsági munkát…”.[1] Idetartoztak a hang, kép, jel felvételére, rögzítésére, továbbadására és ellenőrzésére, a kódok és titkosírások megfejtésére alkalmas eszközök. Ezeket általában nem önállóan, hanem más operatív eszközzel – legtöbbször hálózattal – alkalmazták. Az 1988-as jegyzet szerint ezek a „technikai eszközök elvi műszaki felépítésükben nem tértek el a közforgalomban kapható egyéb eszközöktől”. A tudomány és technika legkorszerűbb vívmányainak alkalmazását csupán kívánatos állapotként fogalmazták meg. A meglévő eszköz alkalmazását a belügyminiszter 0017. sz. (1971. december 8.) és 0018. számú parancsa (1972. szeptember 11.) szabályozta[2].

 

[1] Az állambizotnsági operatív munka alapjai, III. kötet, 29. o.

[2] ÁBTL 4.2. 9. doboz.

Ezek alapján az alábbi eseteket különböztették meg:

  • állam elleni bűncselekmények gyanúsítottjai ellenőrzése, tervezett módszerek felkutatására, dokumentálására;
  • ellenséges tevékenység fedését szolgáló objektumok dolgozóinak ellenőrzésére;
  • társadalomra különös veszélyt jelentő személyek és veszélyes bűnözők tevékenységének felderítésére;
  • operatív akciók biztosítására;
  • hálózatok ellenőrzésére és tanulmányozására;
  • állam és szolgálati titok védelmére;

ellenség által alkalmazott rejtjelek, kódok, titkosírások megfejtésére.

A technikai eszközök felhasználására külön engedéllyel, a konspirációs szabályokat betartva kerülhetett sor. Az így nyert operatív bizonyítékokat csak más úton szerzett adatokkal használhatták. Ez különösen vonatkozott az operatív technikai eszközök egy speciális csoportjára az ún. titkos operatív rendszabályokra. Ezek azok a titkos operatív technikai eszközök voltak, amelyek a folyamatos, vagy időszakos konspirált lehallgatást, fényképezést, vizuális ellenőrzést biztosították. A BM állambiztonsági és bűnügyi operatív szervei a következő jelzőkkel hivatkoztak rájuk:

– 3/a rendszabály (telefonlehallgatás),

– 3/e rendszabály (szobalehallgatás),

– 3/e „labda” rendszabály (hordozható magnetofonok),

– 3/r rendszabály (rejtett fotó, optika, tv).

E rendszabályok bevezetésének lépéseit különös gondossággal szabályozták. A 3/e rendszabály telepítése után például a III/V-1. Osztályon fedőszámmal ellátott objektumdossziét kellett nyitni. Az első 48 órában pedig a célobjektumot szoros figyelés alatt kellett tartani a dekonspiráció lehetőségének kizárása érdekében. A feladatok végrehajtásához szükséges eszközöket a BM Műszaki Fejlesztési Csoportfőnökség biztosította. A beszerelésre jogosult egységek a BM III/V. Csoportfőnökség 1. és 3. osztályai, illetve a megyei rendőr-főkapitányságok III/V-ös operatív technikai csoportjai voltak. Ezen akciók során az állambiztonság munkatársai nagymértékben támaszkodtak a különböző szerveknél létrehozott SZT-állományra. A keletkezett anyagok lehallgatását, rögzítését, leírását (szükség szerint fordítását) a BM III/4. Osztálya, illetve a megyei rendőr-főkapitányságok III/V-ös operatív technikai csoportjai (kivételes esetben kérő szerv) végezték. A 3/r-rel készített felvételek előhívása a III/V-1. Osztályon történt.

Más operatív technikai osztályok a különböző akciókhoz szükséges segédeszközöket biztosították. Ilyenek voltak például a fedőigazolványok készítéséhez szükséges okmánytechnika, vagy a házkutatásokhoz, lehallgató készülékek telepítéséhez szükséges zártechnika.