Ilyen jellegű állomány a BM-ben mindig is létezett[1], de az SZT-tisztek jogállását a Kádár-rendszer végéig a 002/1969. BM-parancs szabályozta. Ezek szerint SZT-kinevezésre csak olyan személyeket lehetett javasolni, akik nyílt BM-állás követelményeinek is megfeleltek. A kinevezettek a HM tartalékos állományából hivatalosan a BM tartalékos állományába kerültek. Az SZT-tiszti rendfokozat függött az illető végzettségétől (középfokú végzettség esetében SZT-tiszthelyettesi kinevezés járt csak), valamint az életkortól és a szolgálati évektől. 25 éves munkaviszony után az SZT-tiszteket általában nyugállományba helyezték. Az SZT-állományra a legszigorúbb konspirációs szabályok vonatkoztak. Egy részüket a T-állományból vették át, másik részüket a polgári életből választották ki. Utóbbi esetben az érintettek munkahelyének kellett a BM szempontjából érdekesnek lennie, vagyis bizonyos állásokról sejthető volt, hogy csak SZT-állományú személy töltheti be. Például az egyes minisztériumok nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályvezetői, vagy a nyugati külképviseletek sajtó- illetve kultúrattaséi szinte mindig SZT-állományú személyek voltak.[2] SZT-tisztek megtalálhatók voltak minden minisztériumban, a nagyobb szállodákban, a Központi Statisztikai Hivatalban[3], a MÁV-pályaudvarokon is. 1975 után a postai „K[üldemény]-ellenőrzés” részlegek tagjait is az SZT-állományba sorolták. Ritka esetben olyan személy is SZT-tisztté válhatott, aki korábban hálózati személyként működött. Az SZT-tisztek munkájukért a BM státuszukkal megegyező havi fizetést, vagy ha a civil életből jöttek, polgári juttatásaik mellé fizetéskiegészítést kaptak, amelyet nyelv- és ruhapótlék egészített ki. A fizetéskiegészítés 1969-ben 300–800 forint között ingadozott, később az összeget növelték. Emellett a BM hivatásos alkalmazottaihoz hasonlóan jogosultak voltak pénz- és tárgyjutalmakra, valamint kitüntetésekre, utóbbiakat azonban érthető módon nem viselhették.
[1] Korábban a 3541/1956., 3298/1961., 3307/1967. sz. kormányhatározatok adtak felhatalmazást SZT-tisztek alkalmazására, 1974-ben a 0019/1974. sz. BMH utasítás a végrehajtási utasítást módosította.
[2] A minisztériumi Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya (NKO) vezetők SZT-tiszti státusára utal a BM 009/1963. parancs, amely az említett osztályok kettős (azaz szakminiszteri és BM) alárendeltségéről intézkedett. Az NKO-k felállításáról a MT 3298/1961. határozata intézkedett.
[3] BM 10-22/31/1977. BM Ügyrend. Állami Népességnyilvántartó Hivatal főosztályvezetője az igazgató belügyi helyettese.