Titkos kutatás

Titkos kutatások során az ellenséges tevékenységgel gyanúsított személy lakását, lakrészét, munkahelyét, szállodai szobáját, poggyászát, az általa használt eszközöket vizsgálták át.

Ennek célja tárgyi és operatív bizonyítékok gyűjtése, azonosítás, büntetőeljárások biztosítása, illetve ellenőrzés lehetett. A házkutatás során megkülönböztették az egész lakásra (padlástól a pincéig), vagy csak egy lakrészre kiterjedő kutatást. Ezekre mindig valamilyen operatív cél (pl. „összeesküvők” névsora, nyomdai eszköz felkutatása) miatt került sor. Az akcióhoz előre meg kellett határozni a behatoló brigád számát, a kutatás célját, a rögzítés módját, meg kellett szervezni a zavartalanságot biztosító jelzőszolgálatot. Az akciók során a bejárati ajtókat zárva kellett tartani, a cipőre védőpapucsot kellett húzni, kesztyű használata kötelező volt. Igazolványt senki sem tarthatott magánál, hogy az esetleges lelepleződésénél az operációt betörésnek lehessen feltüntetni. Általánosságban tilos volt bármit elvinni a lakásból, kivéve a nagyobb mennyiségű számozatlan röpcédulából, vagy a titkosíráshoz használt vegyszerekből vett mintát. A korábbi akciók körülményeit sejtetik, hogy az állambiztonsági hallgatók számára rögzítették azt is, hogy az akció alatt tilos a telefonálás, a hangos beszéd, dohányzás, az étkezés, valamint a WC használata. A lakástulajdonost, lakásból kivont személyeket operatív figyeléssel biztosították, az akciók vezetői folyamatos összeköttetésben álltak. A titkos kutatás további esetei voltak a szállodai szobák, csomagok vagy gépkocsik átvizsgálása, amelyeket lehetőleg szintén a „természetes helyzet kihasználásával” kellett megoldani.