Vitéz Somogyváry (Freissberger) Gyula (1895–1953) Somogyváron és Budapesten végezte iskolai tanulmányait. Már tizenhárom évesen feltűnt írói készsége. Újságírónak készült. Az első világháborúban három év frontszolgálat alatt több országban is harcolt. A két világháború közötti időszak kedvelt költője, írója, a népszerű „Gyula diák”. Sorra jelentek meg politikai és esztétikai cikkei, költeményei és prózai írásai, majd színdarabjai, drámái és regényei. 1920-tól az MTI-nél dolgozott, és rövidesen a belpolitikai hírszolgálat vezetője lett.

1928-tól a Magyar Telefonhírmondó és Rádió irodalmi igazgatója volt. 1921-ben vitézzé avatták. 1935-ben kormánypárti országgyűlési képviselő, aki nem szavazta meg a második zsidótörvényt. A felvidéki és a kárpátaljai visszacsatolás alkalmával ismét katona volt. Ő szervezte meg a kassai magyar rádiót. 1940 tavaszától Teleki Pál kérésére titkos rádiószolgálatot látott el. Ezért a Gestapo 1944. március 21-én elhurcolta, de Mauthausenből 1945-ben megmenekült, majd Rákosiék 1950-ben Kistarcsára internálták. 1953. február 12-én, a Gyűjtőfogház rabkórházába szállítása közben vagy a kórházban, ismeretlen körülmények között halt meg. Korábban cserkész volt, majd a mozgalom nagy támogatója. Földi maradványai a 301-es parcella 6. sorának 4. sírjában nyugszanak. Újratemetése 1993. február 13-án volt.

Budapesten, az I. kerület, Ybl Miklós tér 2. szám alatt, egykori lakóháza falán születésének századik évfordulóján emléktáblát helyeztek el, Szigetszentmiklóson pedig szintén emléktábla jelöli egykori alkotóhelyét.