Az egyházi iskolák államosítását megelőzően a budapesti Baross utcai bencés gimnáziumban működött a 314. számú Czuczor Gergely cserkészcsapat. Vezetője az iskola történelem–földrajz szakos tanára, Csizmadia Gerő bencés volt. Az egyházi iskolák államosítása ellenére a gimnázium megtartotta évenként szokásos nyári diáktáborait. A budapesti bencés gimnázium állami kézbe kerülése után Csizmadia lett a Fazekas Mihály Gimnáziumként tovább működő intézmény hittantanára. Így azokkal a diákokkal, akik tanulmányaikat itt folytatták, könnyen kapcsolatban maradt, ám a másutt tovább tanulókkal sem szakadt meg teljesen a kapcsolata, hiszen közülük sokan meglátogatták.
A korábbi gyakorlatnak megfelelően vasárnaponként túrákat szervezett a budai hegyekbe, már 1948 őszétől. Mivel a diákok maguk is hívták egykori iskolatársaikat, az ilyen alkalmakon kezdetben negyven-ötven fő is részt vett. Csizmadia – részben az iskola igazgatójára való tekintettel, részben pedig azért, mert ekkora létszámnál nagy volt a lemorzsolódás – a későbbiekben tizenöt-húsz fő részvételével szervezte e kirándulásokat. A diákok valamennyien a megszüntetett cserkészcsapatból kerültek ki. Mivel Csizmadia a katolikus ifjúság, illetve a „katolikus férfitípus” nevelésére kiválóan alkalmasnak tartotta a cserkészet hagyományait, illetve alkalmazott nevelési módszereit, azokat továbbra is megtartották. Ennek megfelelően a csoportot őrsökre osztották. Így jött létre a Mókus és a Mackó őrs. Összejöveteleiken cserkészdalokat és -indulókat énekeltek, és sor került a jól ismert cserkészjátékokra is: út- és sípjeltanulásra, különböző labdajátékokra, valamint hadijátékra. A csoport tagjai – szüleikkel együtt – a cserkészhagyományoknak megfelelően Csizmadiát továbbra is „parnok úrnak”, azaz parancsnok úrnak szólították.
A hétvégi kirándulásokon túl Csizmadia minden évben kisebb-nagyobb táborozásokat is szervezett a csoport számára.. A csoport ezután minden évben Kisorosziban táborozott néhány napot, egészen 1953-ig. A cserkészcsapat létszáma 1949 és 1953 között nagyjából állandó maradt, mintegy tíz-tizenöt fő között mozgott. A cserkészcsapat tagjai 1953-ra leérettségiztek. Gondolva arra, hogy az eddig megszokott keretek között a továbbiakban nehéz lesz összetartani őket, Csizmadia kisebb diákokat szólított meg, akik aztán barátaikat is elhívták a kirándulásokra.
Csizmadia Gerőt 1951 tavaszán felmentették hittanári állásából, és a budapesti Szent Szabina-kápolna kisegítő lelkésze, novembertől pedig a győri bencés gimnázium tanára lett. Budapesti cserkészcsapatához fűződő kapcsolata Győrbe helyezése után sem szakadt meg, összetartásuk, illetve megmaradásuk érdekében a későbbiekben is igyekezett mindent megtenni. Győrött 1953 szeptemberében megkezdte egy újabb cserkészcsapat létrehozását, ám annak kialakítása letartóztatása (1954. január 14.) miatt abbamaradt. Pázmány Géza és hat társa perében a budapesti katonai bíróság 1954. június 30-án tíz évi börtönbüntetésre ítélte, 1956-ban szabadult.