A Pilis nevet viselő csapat létrejöttének célja is a cserkészet folytatása volt, a mozgalom felszámolása, illetve a szerzetesrendek feloszlatása után. A csapat létesítésére vonatkozó elhatározás még 1948 karácsonyán megszületett. Néhány 13-14 éves piarista diák (köztük Alföldy Géza, Báldi Tamás, Ginter Károly és Vigh Szabolcs) ekkor kérték meg fiatal hittantanárukat, egyben cserkészvezetőjüket, Ördögh (Örkényi) János szerzetes papot (becenevén Lucit – a régi nevére utaló Luciferből), hogy a „hivatalos” keretek megszűnése után is foglalkozzon velük. A kérés elfogadását követően továbbra is csaknem hetente összejöttek; volt tanáraiktól előadásokat hallgattak vallási és egyéb témákról, beszélgettek, a hétvégeken kirándultak, nyáron pedig többnapos táborokra is sort kerítettek a hazai hegyekben.

Az összejöveteleken a hiánypótló hitoktatás mellett gyakran került sor hagyományos cserkészprogramokra, így térképismeretek, népdalok tanulására, a csomózás gyakorlására, a nyári kirándulásokra való felkészülésre. Az őrsök az iskolaév során csaknem minden vasárnap kirándultak. A legtöbb túrán elsősorban labdajátékok és számháború volt, az igen fiatal őrsvezetők azonban olykor megterhelő teljesítménytúrákat szerveztek,lekötve a felesleges energiákat, s módot nyújtva a térképolvasás és a tájékozódás gyakorlására is. E kalandozások hasonlítottak leginkább a cserkészetben korábban megszokottakhoz. Az ÁVH már 1950-ben adatokkal rendelkezett a közösség működéséről, amelynek bomlasztásához a letartóztatások mellett más adminisztratív és megfélemlítő eszközök is hozzájárultak.