Az 1945 után kibontakozó ideológiai harc jegyében a kommunisták igyekeztek a keresztény szervezetek, különösképpen az ifjúságot tömörítő mozgalmak működését is ellehetetleníteni. Ha ez nem sikerült közvetlenül akkor először az általuk létrehozott és irányított mozgalomba, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetségbe tagolták be az egyesületeket.. A második világháború után újjáéledő cserkész mozgalmat is az is a felszámolandó ifjúsági szervezetek közé sorolták. Egy 1946. június 17-ei Teréz körúti merényletre való hivatkozással, (ebben egy, állítólag cserkészruhát viselő fiatal fiú lövésétől egy orosz tiszt életét vesztette), a megszálló szovjet hatalom kérésére Rajk László belügyminiszter több száz szervezetet, zömmel katolikus egyesületeteket oszlatott fel köztük július 20-án a Magyar Cserkészszövetséget. Erről az ügyről és a politikai rendőrség elkövetkező évtizedekben végzett tevékenységéről változó mennyiségben maradtak fenn levéltári dokumentumok. Alábbiakban a történeti kutatás rendelkezésére álló állambiztonsági akták különböző típusait mutatjuk be, szemléltető példák segítségével.
Az 1945 és 1990 között Magyarországon működő államvédelmi/állambiztonsági szervek által keletkeztetett iratanyagok őrzése és jogszabályok szerinti kezelése a 2003. évi III. törvénnyel felállított Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) a feladata. A 3949,40 iratfolyóméternyi (ifm) levéltári iratanyag majd minden típusában található az egyházakkal, a vallásos emberek tevékenységének dokumentálásával kapcsolatos forrás. Mindez alátámasztja azt a tényt, hogy a pártállami egyházpolitika megvalósításának, az Állami Egyházügyi Hivatal mellett az egyik legfontosabb eszköze az állambiztonsági szolgálatok voltak. Ezek alapvető feladati közé tartozott a társadalom szövetébe évszázadok alatt beágyazódott egyházak és a hozzájuk kötődő ifjúsági szervezetek felszámolása, a hitélet és vallásgyakorlás lehetőségének megszüntetése.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őrzésében lévő állambiztonsági iratokat, azok rendezésekor kialakított levéltári rendszer négy szekcióba sorolta. Az első szekcióba tartozó 545,55 ifm-nyi levéltári anyag az állambiztonsági (államvédelmi) szervek szervezetével, működésével kapcsolatos iratokat tartalmazza. Mivel a cserkészmozgalom feloszlatását követően elvesztette korábbi, formális társadalmi pozícióit, a „cserkészakták” száma nem túlságosan nagy. A politikai rendőrség fókusza 1948 után inkább más, a szocialista rendszerre veszélyesnek nyilvánított személye, csoportokra irányult, közülük is hangsúlyosan az egyházakra és a velük valamilyen kapcsolatban álló személyekre. Így az államvédelemi/állambiztonsági szervek működési irataiban az egykori cserkészek a leggyakrabban a „klerikális reakció”, a „fasiszta” vagy „ellenforradalmi szervezkedések” képviselőiként jelennek meg.
E szekcióban található kevés források egyike az 1.2. fondban lelhető fel. E levéltári egység a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályának 1,56 ifm-nyi iratait jelenti, amelynek az 5. dobozában található az a töredékes anyag, amely a vidéki rendőrkapitányságok által 1948-ban készített hangulatjelentéseket tartalmazza. Ezek majd mindegyikében olvasható, a 3. alosztály (vonal) által adott, az egyházakra vonatkozó információ. A dokumentumgyűjteményben a történelmi egyházak tevékenységéről, a különböző gyűléseken elhangzott felszólalásokról, esetenként miséken vagy búcsúkban tartott szentbeszédekről, az egyházak belső életéről, az egyházi személyeket foglalkoztató kérdésekről kaphatunk képet az ÁVO szemüvegén keresztül. E dokumentumgyűjteményből kiderül, hogy ebben az időszakban a cserkészettel kapcsolatos információgyűjtést a politikai rendőrség hármas számú alosztálya végezte. Az általuk készített dokumentumok között olvasható például egy 1948. október 25-ei jelentés, amely arról tájékoztat, hogy „szeptember 26-án Gödöllőn ’a világ indiánnap’ keretében a magyarországi indiánabroncs gyűlést tartott. Ezen a gyűlésen résztvettek a feloszlatott és a még létező cserkészcsapatok, ill. kongregációk megbízható küldöttei. A résztvevők létszáma kb. 500 fő volt. A gyűlést „Fehér szarvas” vezette le, akinek rende neve Borvendég Deszkás Sándor, Sashalom Ady Endre u. 16. sz. alatti lakos.” ( ÁBTL 1. 2. 1948. október 25.)
E szekció egy másik őrzési egységében is találkozhatunk cserkész vezetővel kapcsolatos dokumentummal. Az 1.11. fondba tartoznak a Külföldieket Ellenőrző Osztály (Országos Központi Hivatal) iratai. A 24,60 ifm-nyi levéltárba került dokumentum a Magyarországra látogatni szándékozó idegen állampolgárságú személyek ellenőrzéséről ad információkat. Így az országot 1967-ben elhagyó Kölley György székesfehérvári egyházmegyés papot, aki 1971-től a Külföldi Magyar Cserkészszövetség európai kerületének parancsnoki tisztét töltötte be, a Belügyminisztérium III/I-7. Osztálya kérésére 1974-ben vették tiltónévjegyzékbe, és onnan csak 1988-ban törölték „idős korára való tekintettel”. (ÁBTL 1.11.13. 0018-836-4. Kölley György.)
A második szekció, amelybe a szervezeti egységekhez nem kapcsolódó, 729,71 ifm-t kitevő állambiztonsági iratok tartoznak, nyolc fondra tagolódik. A 2.1. fondban a volt Zárt irattár levéltári anyaga található. A Zárt irattár 37,32 ifm-ében majd minden, az ÁBTL-ben őrzött irattípus fellelhető: internálási anyag, operatív és vizsgálati dossziék, szálas működési iratok. A Zárt irattárban elsősorban a különböző koncepciós perekhez kötődő iratanyagok találhatóak. Ezek egyikében, amely 1962 májusában az egyéni koncepciós ügyekben szereplő személyekről készült kimutatást tartalmaz, olvasható Wiesler József neve, akit 1953-ban a „demokratikus államrend megdöntésére irányulószervezkedésben való tevékeny részvétel és kémkedés bűntettéért 5 év és 6 hónap börtönre” ítélték. Az ítélet egyik vádpontját az képezte, hogy a feloszlatott cserkészmozgalom egyik csapatát megpróbálta titokban tovább vezetni és az amerikai „Indián szövetséggel” levelezett.
Az állambiztonsági szervek a látókörükbe került személyekről nyilvántartási kartonokat állítottak ki, és attól függően, hogy róluk, vagy tőlük szereztek bizalmas információkat, kerültek a nyilvántartási rendszerükbe. A 2.2.1. állagba az operatív nyilvántartás 110,53 ifm-nyi, a 2.2.2. állagba a hálózati nyilvántartások 16,06 ifm-nyi iratanyaga került. A 2.2.1. állagban az 1967-től vezetett, az állambiztonsági szervek által egy adott személyről terhelő, kompromittáló adatok birtokában, vagy bizalmas nyomozás alá vont állampolgárokról kiállított operatív nyilvántartási karton található, amely lényegében egy kibővített névmutató kartonnak felel meg. A karton „A” oldalára, a személyi adatok mellé a terhelő adatok és azok a dossziészámok kerültek, mely(ek)ben az adott személy megtalálható. A „B” oldalon az esetleges további dossziészámokat és terhelő információkat sorolták fel. Ez a kartontípus a rajta lévő adatokkal jelentős segítséget nyújt az adott személyre vonatkozó ügyek felgöngyölítésében. A dokumentumok azonban sok esetben pontatlan információkat is tartalmaznak egy-egy célszemély előéletével kapcsolatban, illetve a hatvanas évek után keletkezett kartokon tényként éltek tovább az ÁVH minősítései, a konstruált perek vádpontjai. Ugyanakkor a belügyi intézkedések feltárásához ezek az adatsorok nagy segítséget nyújthatnak. Jó példa erre a „földalatti” cserkészmozgalomban is jelentős szerepet játszó Kölley György operatív kartonja, amely korábbi cserkésztisztségeit tévésen, míg az ellene indított eljárásokat tényszerűen rögzíti. (ÁBTL 2. 2. 1. Operatív nyilvántartási karton. I/11. 5. Kölley György)
A 2.2.2. állagban találhatóak a hálózati nyilvántartásban szereplő kartonok. Ezek közül csak egy a hétköznapi használatban „ügynökkartonnak” nevezett irat, a 6-os karton, melyen a hálózati személy adatai mellett beszervezésének ideje, alapja, minősítése, foglalkoztatási vonala, fedőneve, dossziéjának élő és irattári száma, naplószám, a beszervezőjének neve, rendfokozata szerepel. A politikai rendőrségnek sikerült többeket beszervezni a cserkészmozgalomhoz kötődő személyek közül is. Így hálózati kartonjuk, természetesen azoké, akiknek a kartonját nem semmisítették meg az állambiztonsági szervek, és 1997 után azokat átadták, az ÁBTL-ben fellelhető.
A 2.5. fondba a személyes szabadságot korlátozó intézkedések 442,96 ifm-nyi iratai kerültek. Ez a fond a jogszolgáltatás hagyományos eljárási eszközein kívül alkalmazott eszközök, az internálás, kitiltás, kitelepítés, rendőrhatósági felügyelet valamint közbiztonsági őrizet során keletkezett dokumentumokat tartalmazza. Sok személy került internálótáborba, kitelepítésre vagy rendőrhatósági felügyelet alá, akinél indoklásképpen a cserkészettel kapcsolatos tevékenység volt a vád.
A 2.7. fondban a belügyi információs jelentések elnevezésű, három állagra tagolódó 17,46 ifm-nyi iratanyaga található, amely a belügyi felső vezetés informálásán kívül a párt és az állam irányítói számára készült. Az állambiztonsági szervek által bel- és külföldön gyűjtött információk tömegéből kellett az említett felsővezetés részére válogatásokat, elemzéseket készíteni a III. Főcsoportfőnökségen belül különböző neveken működött tájékoztatási rendszernek. A 2.7.1. állag, az 1979. január 2. és 1990. január 12. között, a Napi Operatív Információs Jelentéseken (NOIJ) alapuló tájékoztatási rendszer által keletkeztetett iratokat foglalja magában. A NOIJ kialakításának fő célja a BM vezetőségének rövid, naprakész, gyors tájékoztatása volt. A BM szorgalmasan gyűjtötte mind a magyarországi, mind az emigrációban tevékenykedő cserkészvezetőkkel kapcsolatos értesüléseket.
Egy 1983-as jelentésből kiderül, hogy november 3-án a Hazafias Népfront V. kerületi központjában, a „Fényes Szellők” klubjában regőscserkész összejövetelt tartottak. A megjelent közel ötven főből többen is felszólaltak és a cserkészettel kapcsolatos élményeikről beszéltek. A múlt felidéző beszédek mellett Kristó Nagy Gyula irodalomtörténész igyekezett a jövő útját is felvázolni mikor kijelentette, hogy „Dühbe jövök, ha a múltunk ilyen-olyan emlékei sorra jönnek… Talán a ma helyett a tegnappal jobban foglalkozunk! Most kellene a pedagógiában átvenni azokat az ’angol” módszereket, amiket a cserkészet adaptál minekünk (sic! – V.G.) ifjúságunk számára.” (ÁBTL 2.7.1. BRFK–174/1/1983.december 9.) A hírszerzés által szolgáltatott információsjelentésból kiderül, hogy az amerikai Magyar Cserkészmozgalom szeretne részt venni a hazai cserkészet újjáélesztésében, de vezetője Bodnár Gábor szerint „nem lesz könnyű Magyarországon cserkészkedni. Létezik ugyan egy ideiglenes intéző bizottság, de az abban lévő személyek többsége az „isten, haza és embertárs szolgálata” cserkészkövetelményből nem vállalja isten szolgálatát (a vallást), amely nélkül pedig nincs cserkészet. Ezért szerinte a magyarországi cserkészeket nem fogja támogatni sem a külföldi cserkészet, sem a hazai közvélemény”. (ÁBTL 2.7.1. III/I–45-78/10/3/1988. december 22.) Bodnár a mozgalom magyarországi újra indításához két területen kíván segítséget nyújtani: egyrészt továbbképzést biztosítana cserkészvezetők továbbképzéséhez az USÁ-ban, másrészt vállalja nem csak a cserkészettel kapcsolatos könyvek kiadását, hanem azok Magyarországra történő eljuttatását is.
Az ÁBTL dossziéinak majd kétharmada (hálózati, operatív és vizsgálati dosszié) a harmadik szekcióban 2480,86 ifm-nyi anyagában található, mely két fondra tagolódik: az első a központi operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek által kezelt dossziék, a második a III/I. Csoportfőnökség és jogelődei által kezelt dossziék. A 3.1. fond kilenc állagának jó részében található cserkészettel kapcsolatos dosszié. A 3.1.1. és a 3.1.2. állag az állambiztonsági munka egyik legfontosabb eszközének, a hálózati személyeknek a beszervezési és munkadossziéit tartalmazza. A beszervezési dosszié a hálózati szereplőnek a személyi dossziéja, amelyben minden rá vonatkozó információ megtalálható. Ebben a 115,09 ifm-nyi iratanyagban a tényleges számukhoz képest nagyon kevés a cserkészettel kapcsolatban foglalkoztatott ügynöki beszervezési dosszié maradt fenn. ((Az ÁBTL-ben őrzött beszervezési dossziék közül, a jelenlegi feldolgozottsági szinten mindössze négy ilyen dosszié ismert: ÁBTL 3.1.1. B-78088. „Nagy István”., ÁBTL 3.1.1. B-91051. „Kassai Béla”., ÁBTL 3.1.1. B-91188. „Kiss Ferenc”., ÁBTL 3.1.1. B-91656. „Sárfi”) Terhelő adatok alapján 1953-ban szervezték be a hálózatba Felkai Ervint, hogy a vele kapcsolatban álló bencésekről adjon jelentéseket. Felkait a Pálfy Aurél bencés szerzetes által szervezett és vezetett cserkészcsapat tevékenységének felderítésére akarták felhasználni, azonban pár hónap múlva dekonspirált, elmesélte beszervezését édesanyjának és menyasszonyának. Ezért amikor 1953 nyarán felszámolták Pálfy csoportját és többeket letartóztattak, „ekkor mint áruló ügynök – és mint a szervezkedés aktív tagja – el lett ítélve Felkay [sic!] Ervin is”. (ÁBTL 3.1.1. B–78088. „Nagy István”) Felkait csak az 1957-es disszidálását követően zárták ki a hálózatból. „Sárfi” fedőnevű ügynök dossziéja abból a szempontból különösen érdekes, hogy az amúgy kevés forrásban előforduló zsidó cserkészettel kapcsolatos adatokat tartalmaz. „Sárfi” a Budai Izraelita Hitközség által szervezett 311. számú Vörösmarty cserkészcsapatról adott információkat annak az 1920-as években történt létre jöttétől az 1958-as esztendőig az állambiztonság számára. Az ügynök jelentéséből kiderül, hogy kik azok a személyek, akik még az 1956-os forradalom leverését követő években is aktívan részt vesznek e cserkész találkozókon. (ÁBTL 3.1.1. B–91656. „Sárfi”.)
A 3.1.2. állagba tartozó 403,36 ifm-et kitevő munkadossziékon belül már jóval több a cserkészettel kapcsolatba hozható személyek, csoportok tevékenységére vonatkozó jelentéseket tartalmazó iratanyag kutatható. Az állambiztonság igyekezett elsősorban a kvalifikált, magas tisztséget betöltő személyeket beszervezni, hiszen a tőlük kapott információ és a rajtuk keresztül történő dezinformálás, befolyásolás és bomlasztás segítségével könnyebb volt a cserkészmozgalommal szembeni fellépés. Egy jól működő közösség tagjairól nem könnyű információkat gyűjteni, a pártállam titkosrendőrsége kutatott a gyenge láncszemek után, akiknek személyén keresztül behatolhattak az adott csoport belső köreibe. „Csapó Géza” fedőnevű ügynök ismerősi körébe tartozó cserkész vezetőkről készített jelentéseket, valamint informálta az állambiztonságot a Magyar Cserkészfiúk Szövetsége rövid ideig tartó 1956-os működéséről is. (ÁBTL 3.1.2. M–14147. „Csapó Géza”)
Hasonlóképpen nyertek értékes információkat a politikai rendőrség tisztjei „Pákozdi János” fedőnéven jelentő hálózati személytől. „Pákozdi”-t 1953-ban államellenes összeesküvés vádjával 12 évi börtönbüntetésre ítélték, majd 1956-ban a forradalom alatt szabadult ki a fogságból, de a szabadságharc bukását követően az újbóli bebörtönzés helyett az állambiztonsággal való együttműködést választotta. Így jelentéseket készített volt rabtársai, egyházi kapcsolatai és cserkésztársai tevékenységéről. (ÁBTL 3.1.2. M-33971/2. „Pákozdi János”)
A fennmaradt dokumentumok alapján két tucat olyan hálózati személyt sikerült eddig azonosítani, aki valamilyen formában adatokat szolgáltatott az állambiztonsági szerveknek az egykori cserkészcsapatokról vagy az informálisan tovább élő közösségekről.
A 3.1.5. állagba a bizalmas nyomozások különböző fajtájú, de az irattározás után egységesen „O” jellel ellátott operatív dossziék tartoznak. A 479,97 ifm-nyi iratanyag között a nyitás alapján találhatunk személyi, csoport, körözési, rendkívüli események vagy objektum(vonal)–dossziékat. A célszemély(ek)re, vagy célcsoportokra vonatkozó adatgyűjtést általában már korábban megkezdték, és az így fölhalmozódott iratokat helyezték a megnyitott személyi vagy csoportdossziéba. A bizalmas nyomozás alatt álló személyre nyitott dosszié a nyitásról szóló határozatot, környezettanulmányt, kapcsolatrendszerének névsorát, ügynöki jelentéseket, szoba- vagy telefonlehallgatásról készült feljegyzéseket, levélellenőrzés eredményeit tartalmazza. A cserkészettel kapcsolatban alapvetően két forrást szükséges mindenképpen megemlíteni. Az egyik a „Volt cserkészmozgalom” címmel nyitott dosszié, amelyben a Magyar Cserkészszövetség 1945 utáni történetére, fontosabb vezetőire vonatkozóan találhatunk benne információkat. A dossziéban több tartalmas és a mozgalmat alaposan bemutató összefoglaló jelentés olvasható a Cserkészmozgalomról, annak felépítéséről, országos és helyi vezetőiről illetve a mozgalmon belüli irányzatokról. Magát a dossziét 1961-ben zárták le és helyezték irattárba, mivel számos célszemélyt már más, elsősorban a „Fekete Hollók” fedőnevű ügy kapcsán már eljárás alávontak. (Wirthné, 2015)
A másik forrás egy három dossziéból álló sorozat, amely „Cserkész ügy” néven került megnyitásra 1953-ban az Államvédelmi Hatóság Győr-Sopron megyei Osztálya kérésére. E három kötetes iratanyag elsősorban az 1948 után feloszlatott a győri bencés gimnázium diákjaihoz kötődő Pálfy Aurél bencés szerzetes által irányított Jedlik Ányos elnevezésű cserkészcsapat tevékenységének felszámolásáról, valamint a cserkészcsapat egyik vezetőjének, az 1951-ben külföldre távozott Pázmány Gézának a hazai rendtagokkal és fiatalabb rendi növendékekkel folytatott levelezéséről szól. (ÁBTL 3.1.5. O–9174. Cserkész ügy) Ezen állagban található cserkészettel kapcsolatos iratok közül érdemes még megemlíteni az „Indiánok” fedőnevű csoportdossziét, amely Kölley György székesfehérvári egyházmegyés pap és volt cserkész vezető 1956 utáni tevékenységének felderítésének iratait tartalmazza. (ÁBTL 3.1.5. O–11625/1-2. „Indiánok”)
Ha a bizalmas nyomozás során az adott személyt vagy a csoport tagjait a terhelő adatok birtokában letartóztatták, akkor a letartóztatással és a vizsgálattal kapcsolatos dokumentumokat a vizsgálati dossziékban helyezték el. Az ÁBTL levéltári rendszerének 3.1.9. állagában találhatóak az 1226,72 ifm-t kitevő vizsgálati dossziék, amelyek a magyarországi egyházüldözés történetének egyik legfontosabb és legértékesebb forrásai. A cserkészmozgalom tagjai, vagy velük kapcsolatba hozható személyek közül többen kerültek vizsgálati eljárás során gyanúsítottként letartóztatásba. Az egyik ilyen, a már említett Pázmány Géza és társai néven indított vizsgálati eljárás iratait tartalmazó dossziésorozat. Ezen dokumentumok a Rákosi-korszak egy szövevényes államvédelmi nyomozásáról tudósítanak, amely a volt bencés diákokat és bencés szerzeteseket érintő vizsgálati eljárások sorozata. Itt a sokszereplős, az egyházi iskolák államosítása ellen tiltakozó, az illegális cserkészetet és hitoktatás folytató csoportok tevékenységének felderítésében, már a népi demokrácia megdöntésének vádja mellett a nyugati hatalmak számára történő kémkedés is megfogalmazódott, és velük szemben a rendszer a legsúlyosabb büntetések kiszabásától sem riadt vissza. (ÁBTL 3.1.9. V–116809/1-6. Pázmány Géza és társai) 1950-ben Szegeden indítottak nyomozást az államvédelmi tisztek Sahin Tóth Zoltán főhadnagy és társai ellen fegyveres összeesküvés gyanújával. (ÁBTL 3.1.9. V–22082. Sahin Tóth Zoltán és társai) A politikai nyomozók munkájuk során megállapították, hogy szervezkedés tagjainak legtöbbje a cserkészmozgalomból ismerte egymást. 1951-ben indítottak eljárást Borvendég Deszkás Sándor és társai ellen, azzal vádolva őket, hogy a cserkészmozgalom keretein belül az általuk szervezett Indián Abroncs elnevezésű indiánmozgalmat a cserkészet felszámolását követően egy klerikális, jobboldali szervezkedésként tovább folytatták, szemben állva a „demokratikus” ifjúsági mozgalmak céljaival. (ÁBTL 3.1.9. V–19490. Borvendég Deszkás Sándor )
Az állambiztonsági szervek munkájuk során nemcsak a cserkészek itthoni tevékenységét kísérték figyelemmel, hanem külföldi kapcsolataikról, a nemzetközi szervezetek munkájában való részvételükről, továbbá az emigrációban élő cserkészek tevékenységéről is gyűjtöttek információkat. A hírszerzés operatív tisztjei és az általuk irányított hálózati személyek révén szerzett dokumentumokat a 3.2. fondban, a 216,72 ifm-nyi, a III/I. Csoportfőnökség és jogelődei által kezelt dossziékban találhatjuk. A kilenc állagra tagolódó fond több állagában található cserkészettel kapcsolatos iratanyag. A 3.2.1. és a 3.2.3. állagban található a hírszerzés által foglalkoztatott hálózati személyek „Bt” jelű beszervezési és „Mt” jelű munkadosssziéja. A hírszerzés „Broger” fedőnevű ügynöke 1955 novemberétől együttműködve a belső elhárítással a piarista rendről, a hittudományi akadémiáról adott jelentései mellett az illegalitásban működő Pilis nevű cserkészcsapat tevékenységéről is tájékoztatta tartótisztjeit.(ÁBTL 3.2.1. Bt-963/1. „Broger”) „Gál Péter” fedőnevű, a hírszerzés által foglalkoztatott Belgiumban élő emigráns újságok szerkesztésével foglalkozó hálózati személy volt, aki a magyar emigráció szervezetinek tagjairól, így a cserkészekről is készített jelentéseket. (ÁBTL 3.2.3. Mt-496/2. „Gál Péter”) Azonban a legtöbb, a hírszerzés által keletkeztetett dokumentum a 3.2.5. állagban az „O–8”-as jelzettel irattározott operatív dossziékban található. Az 53,28 ifm-nyi iratanyagban a hírszerzés számára fontos objektumokban (hivatal, intézmény, vállalat, szervezet stb.) folyó ellenséges tevékenység felderítésére, valamint különböző témakörök (pl. ügynökhelyzet egy adott országban, hírszerző-tevékenység Magyarország ellen, a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok ellenőrzése) feldolgozása közben készített dokumentumok lelhetőek fel. „Szabadságharcosok” fedőnéven nyitott dossziésorozatban lelhető fel több a cserkészettel kapcsolatos iratanyag. Így megtalálható a Bognár György által szerkesztett Cserkészkönyv 3. kötete, a Magyar Cserkészszövetség töredékes iratai 1950-ből, a New Brunswick-i Magyar Cserkészekkel kapcsolatos dokumentumok (programok, meghívók), vagy a Cserkészszövetségnek az 1977-ből fenn maradt éves jelentése. (ÁBTL 3.2.5. O–8–2001 „Szabadságharcosok”)
A Történeti Levéltárban kialakított levéltári rendszer egyedik szekciójába különböző tematika alapján kialakított gyűjtemények kerültek besorolásra. Az ide tartozó 102,93 ifm-nyi iratanyag tizenhárom fondra tagolódik. Ezek közül az első fondban találhatóak cserkészettel kapcsolatos dokumentumok. 2009-ben került besorolásra a 4.1. fondba a korábban az ÁBTL könyvtárában található, a BM-től „örökölt” állambiztonsági szakirodalom. Ezek a könyvek a Rendőrtiszti Főiskola Állambiztonsági Tanszékének és más belügyi oktatási intézmények kiadványai, illetve a hivatásos állomány képzéséhez használt oktatási segédanyagok. Az állambiztonsági tankönyvek és kiadványok között néhány tartalmaz a cserkészetre vonatkozó tanulmányt is. Így például az egyik, az 1956 forradalom kitörésének okaival foglalkozó dokumentumgyűjteményben több a népi demokrácia ellenségeként számon tartott szervezet, pl. Fekete Kereszt, Kereszt-Kard Szövetség stb. mellett a Cserkészszövetséggel kapcsolatban is fellelhető iratanyag. A Rendőrtiszti Főiskola hallgatói számára 1972-ben oktatóanyagot készítettek a különböző ellenséges szervezet történetéről és felépítéséről, amelyek között megtalálható a Cserkészszövetség is. (ÁBTL 4.1. A-740/5, A-3829/14)
A fenti vázlatos ismertetés is jól jelzi, hogy a politikai rendőrség által kitüntetett figyelemmel kísért szervezet volt a Magyar Cserkészmozgalom, tagjainak tevékenységét igyekezetek folyamatosan ellenőrizni. Bár a Rákosi- és a Kádár-korszak ugyan eltérő módon közelített feléjük, de még az utolsó negyedszázadban is szorosan szemmel tartották a cserkészethez kötődő személyeket. A pártállam uralmának évtizedeiből jelentős mennyiségű, a cserkészetre vonatkozó irat maradt fenn, s azok – mint jelen tanulmányomban azt érzékeltetni próbáltam – az ÁBTL szinte minden egyes szekciójában fellelhetőek.
Azonban ezen iratok tanulmányozásánál nagyon fontos az a kutatói attitűd, hogy a forrásokat kritikával használva, más dokumentumokkal egybe vetve lehet csak felhasználni. A fenn maradt iratok legnagyobb része a titkos nyomozások vagy a vizsgálati eljárások során keletkezett és ezek között is nagy számban található sokszor a pletyka szintjét sem meghaladó ügynöki jelentés, amelyekben az emberek egymás közötti kommunikációját, kapcsolati rendszerét, véleményüket, terveiket, gondolataikat rögzítették. (A Történeti Levéltárban található III/III. Csoportfőnökség hálózati személyeivel kapcsolatos iratanyag a Levéltár összes iratainak mintegy 13 százalékát teszi ki. Bár ez a mennyiség kevésnek tűnik, de a Levéltár állagai közül az ügynökök munkadossziéját tartalmazó állag mennyiségileg a negyedik legtöbb iratanyagot tartalmazó levéltári egység.) Így elmondható, hogy a Történeti Levéltárban őrzött iratanyag elsősorban az 1945 és 1989 közötti Magyarország társadalomtörténetének a „szocialista rendszer egyedi társadalmi megélésének mindennapi jellemzőiről szóló” olyan forrásbázisa, amelyben csak a legszigorúbb szakmai szempontok érvényesítésével, forráskritikával lehet kutatni.