„Nekünk nincs szükségünk nagy cserkészetre, nekünk az kell, hogy a cserkészformát kisajátítsuk – a Kommunista Párt részére.”
(Az MKP KV Ifjúsági Bizottságának határozata, 1947. december 12.)
Az 1912-ben alakult Magyar Cserkészszövetség helyzete a második világháború után egyre nehezebbé vált, mivel a Magyar Kommunista Párt (MKP) már 1945 elején kísérletet tett egy kommunista gyermekszervezet és ezzel a cserkészet konkurenciájának kialakítására.
A háború után újonnan és újjáalakuló pártok tömegbázisuk növelése érdekében saját ifjúsági szervezetek létrehozását szorgalmazták, miközben az MKP célja az volt, hogy egy ifjúsági egységszervezetben, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetségben (MADISZ) valósítsa meg hegemóniáját. Arról azonban még az MKP-n belül sem volt egyöntetű vélemény, hogy vajon a MADISZ csúcsszervezetként tömörítve fogja össze a különféle demokratikus szervezeteket, vagy egyetlen szervezetként olvassza magába azok tagságát. A MADISZ 1945 szeptemberében megtartott kongresszusa ez utóbbi mellett döntött.
A MADISZ létrehozásán túl az MKP vezetői célul tűzték ki egy baloldali gyermekszervezet megteremtését is. Mint a későbbiekben látni fogjuk, a módszerek ennek során ugyanazok voltak, mint a nagypolitikában, azaz beépültek a konkurensekhez, illetve látszatszövetséget kötöttek velük. A gyermekeket tömörítő, a MADISZ-hoz hasonló, egységes szervezet azonban ekkor még nem tűnt megvalósíthatónak, hiszen már 1945. február 4-én megalakult a cserkészet Országos Ideiglenes Intéző Bizottsága, és hamarosan újjáalakult a Magyar Cserkészszövetség. (1942. március 28-ától Magyar Cserkészmozgalom néven működött a szervezet).
Ennek ellensúlyozására 1945. március 9-én az MKP és a Szociáldemokrata Párt képviselői megállapodtak egy közös „gyermek-egységszervezet” létrehozásáról az évtizedek óta működő Gyermekbarátok Országos Egyesületének (GYOE) szervezeti keretei között. 1945. október 4-én az MKP Ifjúsági Titkársága a szovjet minta, illetve a Tanácsköztársaság tapasztalatai alapján az úttörőmozgalom létrehozásának feladatáról határozott, melynek megvalósításában a párt ifjúságpolitikai koncepciója alapján a MADISZ vezetőinek is részt kell venniük.
1946. május 3-án Budapesten, a Szabadság téri református tanácsteremben a Népi Cserkészcsapatok Munkaközössége, a protestáns Ichthys-cserkészek, a Munkás Cserkészcsapatok és a Demokratikus Vezetők Blokkja összefogásaként megalakult a Haladószellemű Cserkészek Munkaközössége, mely programot hirdetett a cserkészet demokratizálására.
1946-ban politikai, rendőrhatósági és sajtótámadás indult a cserkészet ellen. 1946. június 18-án a Minisztertanács rendkívüli ülésen foglalkozott a Teréz körúton előző nap lezajlott gyilkossággal, amelynek során az Edison kávéház előtti járdán lelőtték a Vörös Hadsereg tisztjét. A kivizsgálással Rajk László belügyminisztert bízták meg. Az esetet részletesen taglalták az MKP irányítása alatt álló Szabad Nép című lap június 20-án utcára kerülő számában: a feltételezett gyilkos személyleírásában itt kiemelten szerepelt, hogy a „gyilkos 17-18 éves diák és Kalot-cserkész”. Ezzel párhuzamosan a 7330/1946. M. E. számú rendelettel az összes egyesület felügyelete a belügyminiszter hatáskörébe került, aki elrendelte a felülvizsgálatukat. A Teréz körúti gyilkosság ürügyén is több, zömében katolikus fiatalokat tömörítő egyesületet (például KALOT, KALÁSZ, Emericana) oszlattak fel, az 529/1945. M. E. számú rendelet alapján. 1946. június 20-án pedig felszámolták a Magyar Cserkészszövetséget is.
Július 16-án Rajk László fogadta a Haladószellemű Cserkészvezetők Munkaközösségének küldöttségét, és támogatta kérésüket egy megújult cserkészszövetség megalakításával kapcsolatban. Mindössze két nappal a Magyar Cserkészszövetség feloszlatása után, július 22-én, a Haladószellemű Cserkészvezetők Munkaközösségének kezdeményezésére összehívott közgyűlésen Magyar Cserkészfiúk Szövetsége (MCSFSZ) néven deklarálták az új magyar demokratikus cserkészszervezet megalakulását. Szeptember 27-én a belügyminiszter jóváhagyta az MCSFSZ alapszabályát, októberben pedig a régi cserkészfelszereléseket és otthonokat az új szövetségbe igazolt csapatok kapták meg.
A Magyar Cserkészfiúk Szövetsége első országos, rendes, vezetőségválasztó közgyűlésére 1947. március 23-án került sor. A szövetség irányításában ekkor már a kommunista párttagokat összefogó cserkészaktíva működött Surányi László vezetésével. A közgyűlés, amelyre a már igazolt katolikus cserkészcsapatok küldötteinek jelentős részét nem engedték be, öt ellenvélemény mellett, nyílt szavazással elfogadta az alapszabály módosításait, s megválasztotta az új elnökséget és a központi vezetőséget. Az MCSFSZ elnökévé Karácsony Sándort, országos ügyvezető elnökké Färber Józsefet, országos vezetőtisztté pedig Jánosi Sándort választották.
Az MCSFSZ vezetése 1947 folyamán egyre inkább közeledett a kommunisták elvárásaihoz, miközben az MKP részéről megfogalmazódott a cserkészek és úttörők egyesítésének gondolata, hogy ezzel gátat vessenek többek között a cserkészcsapatokban érvényesülő „klerikális reakció” ifjúságra gyakorolt hatásának: „Az egyesüléssel célunk az, hogy megszüntessük a serdülő ifjúság külön táborokra oszlását, lezárjuk a cserkészetet jelentő reakciós vonzerőt, és a cserkészet alkalmas, demokratikus kádereit felhasználjuk az úttörőmozgalom vezetésére […] Az egyesülésnél az egyszerűbb formalitásokat átvesszük a cserkészektől, hogy ezen keresztül demonstráljuk, hogy itt egyesülés van”(MNL OL 276. f. 55. cs. 20. ő. e.).
1947 végén pártértékelés szerint a kommunista pártnak már komoly befolyása volt a Magyar Cserkészfiúk Szövetsége felső vezetésében, de ennek ellenére az volt a vélemény, hogy a „csapatok döntő többsége az egyház befolyása alatt áll”. Ezért a hatszáz működő csapatból „jobboldali irányzata” miatt kétszázat nem igazoltak le (P. Miklós, 2006).
Az MKP KV Ifjúsági Bizottsága 1947. december 12-i ülésén foglalkozott a Magyar Cserkészfiúk Szövetsége átszervezésének kérdéseivel. Legális tennivalóik között tervezték a cserkészeten belüli „demokratikus” erők összefogását, a katolikus (reakciós) csapatok megbízható csapatokhoz kapcsolását. Igazolási eljárás alá vetették a cserkészcsapatokat, hogy az igazolásra nem jelentkezett vagy az igazolást nem kapott csapatokat azonnal feloszlassák. Március 1-jéig célul tűzték ki a párt irányításának érvényesítését száz – ebből ötven újonnan alakított – cserkészcsapatban, az átszervezés ügyének kerületi, városi, megyei pártfórumokon való elfogadtatását, a kommunista cserkészek instruálásának megszervezését, a „demokratikus” cserkészvezető-képzés megindítását, cserkészvezetői pártiskola szervezését, aktívaülések tartását (PSZL, 274. f. 18. cs. 9. ő. e.).
A hazai cserkészet egyházi befolyástól való megtisztítását, amelyet négy-öt hónapra terveztek, immár az elkötelezett cserkészvezetők, Jánosi és Färber hátráltatták a leginkább. Ők ugyanis gyors fejlődését látva konkurenciát véltek felfedezni az úttörőmozgalomban, ezért felhívással kívántak fordulni az iskolákhoz új cserkészcsapatok szervezése ügyében. A konzervatív gondolkodású iskolaigazgatók az úttörőmozgalom helyett valószínűleg inkább a hitoktatók által vezetett cserkészcsapatba „terelték” volna a gyerekeket, ezért a kezdeményezés már kézzelfogható veszélyt jelentett a kommunista ifjúságpolitikai célkitűzések megvalósulására nézve (P. Miklós, 2006).
Közben az MKP egyre több beépített embere kapott kisebb-nagyobb feladatokat a cserkészetben, így lehetőségük volt rendszeresen jelenteni a pártközpontnak, nyilvántartani a csapatok mellett a vezetők származását, politikai nézetét, esetleges hitéletét (Virág, 2013).
Az MKP Politikai Bizottságának az ifjúságpolitikai irányvonalról hozott, 1948. február 19-i elvi döntését követően ülésezett az Országos Ifjúsági Bizottság, amely a cserkészszövetség átszervezésével kapcsolatos újabb előterjesztést is tárgyalta. A testület „az ifjúsági egység gyermekvonalon való megteremtése” érdekében öt pontban összegezte a tennivalókat, amelyek között több cserkészvezető eltávolítása, a cserkészszövetség alapszabályának módosítása, a „demokratikus alapon” történő csapatátszervezések, a cserkészek és további cserkészkáderek „demokratikus átnevelése” szerepeltek. Elérkezettnek látták az időt a „diktatórikus” alapokra épülő cserkészvezetési struktúra átalakítására is. A Magyar Cserkészfiúk Szövetségének szervezeti struktúráját 1948. február 27-én alakították át a KIE Vas utcai székházában tartott ülésen. Karácsony Sándor elnök előterjesztésére a nagy létszámú elnöki tanács helyett egy kilencfős határozathozó és végrehajtó elnökség kezébe helyezték a szövetség irányítását. A szervezési, nevelési, vezetőképzési, valamint a sajtó- és kulturális ügyeket az elnök saját hatáskörébe vonta, és Surányi Lászlóra bízta ennek irányítását (PSZL, 274. f. 18. cs. 14 ő. e.).
1948. március 1-jén az MKP és az SZDP ifjúsági bizottságai együttes ülésükön egyeztek meg arról, hogy a két munkáspárt egyesülési szándékát követve mindent megtesznek az egységes ifjúsági szervezet létrehozásáért. Többek között megfogalmazták az úttörőmozgalom egységes serdülő ifjúsági mozgalommá fejlesztését és a múlt rendszer híveinek eltávolítását a cserkészmozgalomból.
Az úttörő- és a cserkészmozgalom együttműködésére vonatkozó konkrét javaslat még 1948 márciusában elkészült, de – az egyesítés gyorsasága miatt – elvetették, s a fokozatosságot szem előtt tartó új tervet készítettek. Attól tartottak ugyanis, hogy az egyesítés erőltetésével elveszíthetik a még csak félig megnyert, illetve a közeljövőben még megnyerhető cserkészcsapatokat, másrészt hogy az „egészséges Úttörő Mozgalom szervezetébe reakciós csoportok kerülhetnek”.Valószínűleg e forgatókönyv alapján került sor 1948. április elején a nagy-budapesti cserkésztiszti konferenciára, amely határozatilag felhatalmazta „a Magyar Cserkészfiúk Szövetségének Elnökségét, hogy haladéktalanul lépjen érintkezésbe az Úttörő-vezetőséggel, és kezdje meg a két mozgalom egyesülésére irányuló tárgyalásokat” (Pajtás, 1948. április 15.). Április 6-án az OIB engedélyével Färber József országos ügyvezető elnök és Erdélyi Ferenc külügyi vezető az MCSFSZ Országos Elnöksége nevében aláírta azt a Londonba küldendő levelet, amely a Nemzetközi Cserkésziroda és Konferencia tagjainak a sorából való kilépést tartalmazta.
Az MKP KV Országos Ifjúsági Bizottságának 1948. április 9-én jóváhagyott előterjesztése szerint kétszázhúsz cserkészcsapatot kellett feloszlatni, hatvanöt csapathoz pedig szövetségi megbízottat kinevezni, akiknek négy hónap állt rendelkezésükre a „reakciós vezetők” eltávolítására. Május 30-ára a megbízható csapatok részvételével tervezték az úttörőmozgalommal való egyesülés szükségességét kimondó, rendkívüli közgyűlés összehívását, amelyet közös intézőbizottságok létesítése előzött volna meg (PSZL, 274. f. 18. cs. 15. ő. e.).
A cserkészek ideológiai átnevelésére a Hárshegyen állandó vezetőképző iskolát, tíz városban és Budapesten pedig kétnapos hétvégi átképző konferenciákat terveztek. A kommunista cserkésztisztek továbbképzésére háromhetes pártiskola, míg a cserkész- és úttörővezetők részére közös állandó iskola létrehozását javasolták (PSZL, 274. f. 18. cs. 17. ő. e.).
1948. április 20-i keltezéssel megjelent a Belügyminisztérium (492.042/1948 számú) rendelete a „Feloszlatott cserkészcsapatok ügyében eljárás és központi megbízottak hatósági támogatása”tárgyában. Ez jogalapot teremtett azoknak a cserkészcsapatoknak a feloszlatására, működésük hatósági úton való betiltására, amelyeket nem kívántak bevonni az egyesítésbe. A rendelet alapján 1948. május elejére 146 cserkészcsapatot oszlattak fel. Hatvan csapat autonómiáját felfüggesztették, hatvan csapat mellé pedig kommunista szövetségi megbízottakat rendeltek ki.
Karácsonyt és Jánosit eltávolították az MCSFSZ-ből, majd az 1948. június 27-én tartott MCSFSZ-közgyűlés egyhangúlag hozzájárult az úttörőmozgalommal való egyesülést előkészítő tárgyalások megkezdéséhez. Az MCSFSZ felszólítására 1948 augusztusáig az akkor működő 330 cserkészcsapatból 250 jelentette be egyesülési szándékát.
1948. május 24. és 26. között rendezték meg az I. Országos Úttörő Konferenciát, amelynek fővédnökévé Rákosi Mátyást választották, megnyitóján pedig előadást tartott Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter is. A konferencián az úttörőmozgalom főtitkára, Szendrő Sándor feladatként említette „a serdülő ifjúság két nagy szervezetének: az úttörőmozgalomnak és a cserkészetnek az egyesítését”. A konferencián a cserkészfiúk szövetsége képviseletében felszólalt Surányi László is, akit az úttörőmozgalom akkor már legális vezetőségi tagjává választottak. Ezt követően került sor az „egyesítésre”.
1948. szeptember 23-án jelent meg az úttörőcsapatok általános iskolai és népiskolai megszervezését elrendelő rendelet. Ez már nem is említette a cserkészeket.
A cserkészszövetség vagyonát is államosították. A cserkészet ettől kezdve hivatalosan az 1989-es újjáalakulásig nem működött tovább Magyarországon.