Alkalmi kapcsolat

Alkalmi operatív kapcsolatnak az számított, „aki az állambiztonsági szervek kérésére – elhelyezkedése, lehetőségei és alkalmassága alapján – esetenként segítséget nyújt, illetve közreműködik egy-egy titkos operatív intézkedés, akció végrehajtásában”.

Kiválasztásukhoz, későbbi ellenőrzésükhöz az adattárak mellett a hivatalos és társadalmi kapcsolattól származó információkat, valamint a kiválasztott személlyel folytatott beszélgetésből származó megfigyeléseket használták fel. Ennek alapján határozták meg személyi tulajdonságaikat, majd a titkos feladatokhoz mérten kerestek garanciát az együttműködés titkainak megtartására. A megbízás írásbeli javaslat alapján, felkéréssel történt. A kapcsolat létesítése után a javaslaton kívül minden anyagot meg kellett semmisíteni. (A javaslatot is csak a kapcsolat fennállásáig kellett tárolni.) A hírforrásként számon tartott kapcsolatokat a szükséges mértékben képezték ki, igazították el (csak az adott akcióban való részvételre, az adatok megszerzésére). Az alkalmi kapcsolat fedőnevet nem kapott, a tőle származó információt elvileg „neve kezdőbetűinek fordítottjával” jelölték. Adatszolgáltatása szóban történt, amennyiben operatív értékű információkat adott, azt az operatív tiszt jegyezte le. Különösen fontos feladat vagy szakkérdés esetén lehet csupán  írásos jelentés kérni tőle.

A katonai elhárítás területén az alkalmi kapcsolatot – megfelelő hálózat hiányában – egyes konkrét operatív részfeladatok megoldására, operatív eszközök, módszerek hatékonyságának fokozására, vagy eredményességének biztosítására vették igénybe. Nyilvántartásba itt sem kerülhetett. Feladata végrehajtása után az együttműködés megszűnt vele. Azonban személyes kapcsolatként továbbra is felhasználhatták, szükség esetén társadalmi kapcsolattá válhatott, vagy beszervezhették hálózati személynek.