Különleges szakértelmet igénylő fedés esetén, az akcióba a fedőszerv képviselőjét is be kellett vonni. Az operációt végrehajtók csak a fedőszerv igazolványát használhatták, és ismerniük kellett az adott szerv eljárási módjait, továbbá az ő fejlécüket, bélyegzőjüket kellett használniuk. Fedőszervként a rendőrség bűnügyi, közrendvédelmi, közlekedési, igazgatásrendészeti egységei, a határőrség, tűzrendészeti szervek, pénzügyőrség, valamint az iparőrség jöttek számításba.
A más szerv nevében végrehajtott, leplezett őrizetbe vétel, előállítás célja beszervezés, büntető eljáráshoz bizonyíték beszerzése, bűncselekmény megelőzése, megszakítása volt, úgy hogy az állambiztonsági szervek tevékenységéről a célszemély ne szerezzen tudomást. Fogdai elhelyezés esetén fogdaőrséggel is ismertetni kellett a legendát. A tervezés során olyan kihallgatási tervet kellett összeállítani, hogy vizsgálat kérdései során spontán derüljön fény az állambiztonságot érdeklő kérdésekre. Ekkor a fedésben lévő tiszt megszakította kihallgatást, és hívta állambiztonsági kollégáit.
Leplezett kutatásra a vámőrség, bűnügyi szervek, vagy a határőrség egyenruhájában került sor. Ennek során az állam elleni bűncselekmény bizonyítékát „véletlenül” találták meg, majd értesítették az illetékes szervet. Leplezett razziára bűnügyi, közbiztonsági, erkölcsrendészeti fedéssel került sor. Az őrizetbe vetteket az illetékes szervnél állították elő, majd onnan szállították át az állambiztonsághoz. Leplezett személymotozásra a bűnügyi szervek, vámőrség, határőrség fedése alatt került sor. Közülük leginkább az elsőt preferálták, mivel „a rendőrségnek ez a módszere az állampolgárok előtt ismert, ezért dekonspiráció nélkül megoldható”. A határövezeteben tartózkodó gyanús személyek átvizsgálására a BM Határőrség egyenruhájában is „feltűnésmentesen” sor kerülhetett.