Hálózati nyilvántartások

Az államvédelem által beszervezettek adatai az 1956-os forradalom során számos megyében dekonspirálódtak, nyilvánosságra kerültek vagy megsemmisültek. A hálózat újjászervezése mellett, a nyilvántartás rendezése is hosszabb időt vett igénybe. A hetvenes évek elejétől az elektronikus adattárolási lehetőségek megjelenése hozott változást. Ennek részletei jelenleg még hozzáférhetetlenek, azonban az adatkezelés hetvenes évek közepére kikristályosodott szervezési elvei az állambiztonsági jegyzetekből megismerhetőek.  A hálózati nyilvántartás ekkortól központosított és a meghatározott szerveknél vezetett helyi nyilvántartásokból áll. A központi nyilvántartást a BM Adatfeldolgozó és Tájékoztatási Csoportfőnökség vezette. Ebben az alábbi adatokat rögzítették:

• központosított név szerinti nyilvántartás a BM állambiztonsági munkát végző szervek hálózatáról, amely magában foglalta a beszervezett foglalkoztatott és kizárt hálózati személyeket, a „figyelőzetett”[1] személyeket és a meghiúsult beszervezéseket;
• név szerint nyilvántartás a hálózati személyek operatív szempontból jelentős magyarországi és külföldi kapcsolatairól;
• lakcím szerinti nyilvántartást a Budapest területén lakó foglalkoztatott hálózati személyekről;
• az  árulóvá vált, külföldre szökött, hazatérést megtagadó hálózati személyek adatait;
• a hálózat személyére, képzettségének, állambiztonsági szervekkel való kapcsolatának, a foglalkoztatására, hírszerző lehetőségre, személyi tulajdonságokra, adottságokra vonatkozó adatok.

 A csoportfőnökségeken, önálló osztályokon, megyei és budapesti állambiztonsági szerveknél vezetett helyi nyilvántartásokból a következő információkhoz lehetett jutni:

• név szerinti nyilvántartás saját hálózatról, az általuk „figyelőzetett” személyekről;
• saját szerv jelentős bel- és külföldi kapcsolatairól;
• határidő szerinti nyilvántartást a pihentetett hálózatról;
• megyei állambiztonsági szervek lakcím szerinti nyilvántartása az általuk foglalkoztatottakról.