Az ún. hálózaton kívüli kapcsolatok a hetvenes évektől egyre nagyobb szerepet kaptak az információszerzésben, adatgyűjtésben és -ellenőrzésben, a bizonyítékok megszerzésében valamint a bűnmegelőzésben. Alkalmazásuk hátterében jól megfontolt politikai meggondolások és ideológiai szempontok álltak. Az MSZMP KB 1969. novemberi határozata kimondta: „Fejlődésünk jelenlegi szakaszában lehetséges és szükséges a társadalmi erők még szélesebb körű részvétele az állam- és közbiztonság védelmében. A társadalmi erők segítségét – az eddigi tapasztalatok felhasználásával – konkrét feladatok megoldásához igényeljék és szervezzék.” Ezt követően a segítőtársak, együttműködők, kollaboránsok körének új, kifinomultabb kategóriát határozták meg.[1]
[1] A társadalmi kapcsolatok megszervezésének korai történetéről, elveiről, módszereiről l.: Csibra József: A társadalmi kapcsolatok helye és szerepe a hálózati operatív munkában. 1961, BM Tanulmányi és Módszertani Osztály., ÁBTL 4.1. ÁB könyvek 1049.