Nyilvántartások a gyakorlatban

Az első modern lyukkártyás alapelven működő nyilvántartás, az Egységes Gépi Prioráló Rendszer (EGPR) 1964-ben lépett üzembe összesen hat alrendszerrel, de ennek előzményei 1959-re nyúlnak vissza, amikor lyukkártyákra és kódlapokra 161 935 alap- és 110 190 kutató-nyilvántartásban lévő személy adatait rögzítették.[1] Az EGPR rendszereiben összesen egymillió személy adatait rögzítették, 18 különféle alrendszerbe sorolva, amelyeket az ábécé különböző betűivel jelöltek. Eleinte csak 14 alrendszer létezett, de a szám a rendszerváltásig többször bővült. A rendszerek számítógépesítése előtt a priorálások 10–14 napot vettek igénybe, ez az idő a „TITÁN” fejlesztéssel 24 órára rövidült. 1971-ben helyezték üzembe az első számítógépet, amely az EGPR egyik alrendszerének adatait vette át. 1974-ben a BM már egy SIEMENS 4004/45 típusú számítógéppel rendelkezett, ennek bővítésével az 1970-es évek második felében már online számítógépes rendszert alakítottak ki, magyarán az egyes főkapitányságok és szervezeti egységek közvetlenül kapcsolatba tudtak lépni a számítógépközponttal.[2]  Pontos adataink sajnos nincsenek a BM számítógépes rendszereiről, de a néhány elszórt információ is arra utal, hogy a nyilvántartások kérdése prioritásokat élvezett, és a BM ebből a szempontból viszonylag lépést tudott tartani a kor technikai követelményeivel. 1984-ben például a BM ORFK kisszámítógépes rendszer fejlesztésére 17,9 millió Ft-ot, a III. Főcsoportfőnökség számítógépes rendszerére 29 millió, oktatási kisszámítógépekre 1,7 millió forintot, összesen anyagi-technikai fejlesztésekre az 1984-ben induló 5 éves tervben 3 milliárd forintot szántak. Számítástechnikára összesen 200 millió forint volt előirányozva a teljes BM részére.[3]

A számítástechnikai forradalom az importlehetőségek szűkössége miatt azonban csak lassan tört be a BM berkeibe és az egyes megyék sokszor egymással nem kompatibilis kisszámítógépes rendszereket építettek ki. A központban 1988-ig hét, egymástól különálló rendszer jött létre: 1975-től kezdte meg működését az „Előzetes Ellenőrzések és Bizalmas Nyomozások Rendszere”, amely 1986-tól automatikusan féléves és éves statisztikákat is adott. A Napi Operatív Információs Rendszer (NOIJ) információtömegének statisztikai kezelésére 1978-ban kifejlesztették a „Szivárvány” fedőnevű számítógépes rendszert. 1982-ben a hegyeshalmi határállomáson beindították a Számítógépes Határforgalmi Információrendszert, de ebből a fejlesztésből a többi, igaz jóval kisebb forgalmú határátkelő kimaradt. Ugyanebben az időszakban indult el az „Operatív dossziék tartalmi adataiból készített tárgy és témakör szerinti gépi nyilvántartás” („S” fedőnevű adattár), az „Operatív kartonnyilvántartásban található személyek információs rendszere” és a „rádióadatok statisztikai rendszere” is.

A kisszámítógépek elterjedtsége sokáig minden szisztémát nélkülözött. 1988-ban a központban a III/I. Csoportfőnökség működtetett egy R10M és R11-es számítógépet, a III/II. és a III/IV. Csoportfőnökség egy TPA11/440, illetve TPA11/420 készüléken futtatta a KKA, illetve KEA adattárat.[4] A Fejér megyei Rendőr-főkapitányság állambiztonsági szerve 1987-ben „próbahasználatra” egy VPPC típusú számítógépet kapott, és egy jelentés arról tájékoztat, hogy „a működtetéshez több felhasználási programunk van. Ez ideig a helyi kémelhárítási adattárat, a katonai objektumok környezetében látókörünkbe került gépjárművek adatait és az ’F’ dossziés személyek ellenőrzésével kapcsolatos adatokat vittük számítógépre.”[5]

A központban 1985-ig három számítógépre vitt adatbázis létezett: az Egységes Gépi Priorálási Rendszer (EGPR), a Bűnügyi Információs Rendszer (BIR) és a Számítógépes Információs Rendszer (SZÁDOR). Emellett azonban a BM Adatfeldolgozó Csoportfőnökség is rendelkezett egy, az előbbiekkel nem kompatibilis rendszerrel. A Videoton nem tudott megfelelő ajánlatot tenni, ezért „operatív előkészítés után” a KFKI-val kezdődtek el a BM tárgyalásai. Feltehetően a KFKI fedésével, 1985-ben kezdődött el az új számítógépes mintarendszer kiépítése, amelyben a Központi Kémelhárító Adattár és a Katonai Elhárítási Adattár anyagát vitték számítógépre. A hardware költségekre ekkor 40 millió forintot irányoztak elő és a központ számára egy CDC gyártmányú nagy kapacitású mágneslemez háttértárolót is vásároltak 6 millió forintért. 1987. március 4-én átadták a III/IV. és a III/II. Csoportfőnökség számítóközpontját. Egy hónap múlva, április 1-jétől a BM Állambiztonsági Miniszterhelyettesi Titkárságon belül számítógépes vezetői információs rendszer csoportot szerveztek.

A BM számítógépes nyilvántartásai[6]