Társadalmi kapcsolat

Társadalmi kapcsolatnak azt a „szocializmushoz hű személyt” tekintették, aki felkérésre vagy önként folyamatosan segítette, tájékoztatta az állambiztonsági szerveket.

Feladata szerint információkat adott a környezetében jelentkező ellenséges tendenciákról, jelenségekről, eseményekről, személyekről. Kiválasztását a célirányosság, az alkalmasság és a szocializmushoz való hűség elvei határozták meg. Azaz olyan együttműködőket kerestek, aki hosszabb távon is képesek voltak az állambiztonság számára rész- vagy kiegészítő információkat szerezni (ehhez azonban nem kellett beszervezni őket), megfelelő emberi tulajdonságokkal és információszerzési pozíciókkal rendelkeztek, valamint politikai szempontból is megbízhatónak számítottak. Mindezt a különböző adattárak, más kapcsolatok, körzeti megbízottak vagy akár hálózati személyek útján is ellenőrizhették. A kapcsolat felvételére írásos javaslatot kellett tenni a parancsnoknál.[1] Ezt követően az operatív tiszteknek el kellett érniük, hogy lehetőleg maguk ajánlják fel szolgálataikat. Ezért főleg olyanokat kerestek, akik korábban már valamilyen kapcsolatba kerültek a belüggyel: 1. bejelentést, vagy feljelentést tettek a BM-nél, vagy 2. a szervek szűrő és kutató munkájával alkalmasnak látszottak (pl.: munkahelyük TÜK-irodájában, idegenforgalmi irodában dolgoztak, a célobjektum környezetében laktak), 3. korábban alkalmi kapcsolatok voltak.

Némileg eltérő kritériumok alapján ezt a kategóriát a katonai elhárításnál különösen nagy létszámban foglalkoztatták. Itt társadalmi kapcsolatként azt tartották számon, aki  „hazafias meggyőződésből, alkalmassága és lehetősége alapján képes a katonai elhárítás körébe tartozó jelenségekről, cselekményekről, személyekről, részinformációk szerzésére…”. Irányításukat, vezetésüket közvetett vagy közvetlen módon intézték. Az előbbi esetben, a főleg sorállományú kapcsolatokat rezidentúrákba szervezve mozgatták.

A társadalmi kapcsolat tájékoztatóit szintén az operatív tiszt jegyezte le, jelentős ügy esetén azonban leírathatta az információkat, amelyet „neve kezdőbetűinek fordítottjával” írt alá (a kapott információ jelzésére az operatív tiszt hasonló jelzést használt, a kezdőbetűk megfordítását azonban gyakran nem tartották be).

 

[1] Ezt a kapcsolat fennállása idejéig kellett megőrizni, majd meg kellett semmisíteni. Ez esetben nem beszervezésre, hanem megbízásra került sor. Így együttműködési nyilatkozat sem született. A tőlük kapott információkat, csakúgy mint a hivatalos kapcsolatok esetén, nem gyűjtötték külön dossziéban.