A környezettanulmányozás meghatározása szerint: „összefoglaló jelentés, amely az állambiztonsági szervek érdeklődési körébe került személyek életkörülményeire, politikai és általános emberi magatartásaira, személyi tulajdonságaira, vagy más kapcsolódó, operatív értékű adatokra vonatkozó megállapítást tartalmaz…”.[1] Alkalmazását az MNK belügyminiszterének 0010/1970. parancsa (1970. április 14.) szabályozta.[2]
A környezettanulmányozás (megkülönböztetve a nyílt rendőri adatgyűjtéstől) titkos információgyűjtő tevékenység volt. A konspiráció azt jelentette, hogy az adatgyűjtés álcázott, leplezett módon, illetve fedés felhasználásával történt. Így kívánták kizárni annak lehetőségét, hogy illetéktelen személyek megismerhessék a BM állambiztonsági szervei munkájának tartalmát, érdeklődési irányát. Az operatív tiszt, hogy vizsgálódásának tényleges célját leplezze, ürügyet vagy legendát gyártott. Ürügyként szolgálhatott bármi, ami az adott címen lévő házban vagy környékén megtörtént, vagy olyan esemény, körülmény, amelynek vizsgálatát színlelve lehetőség nyílt az érdeklődésre. A legenda az operatív tiszt által kigondolt, költött körülmény vagy esemény volt, amely konspirált lehetőséget biztosított a környezettanulmányozás adatainak összegyűjtésére. Tevékenységük során a nyomozók különböző fedőigazolványokat használhattak, de MSZMP-, a KISZ-, és szakszervezeti tagsági könyvüket nem vehették igénybe erre a célra.
A környezettanulmányozás alkalmazásától elsősorban más operatív eszközök alkalmazási feltételeinek biztosítását, elősegítését és hatékonyságának fokozását várták. Ezenkívül ellenséges személyek, de adott esetben objektumok ellenőrzésére is használták. Csak parancs alapján (szolgálati jegyen), a BM Adatfeldolgozó és Tájékoztatási Csoportfőnökség állambiztonsági nyilvántartóiban és a BM III/2. Osztályon elvégzett priorálás elvégzése után lehetett kérni.
A következő eseteit különböztették meg:
- államellenes bűncselekmény gyanúja, illetve egyoldalú hálózati információ ellenőrzése;
- operatív feldolgozás alatt álló személy ellenőrzése;
- ismeretlen elkövető, tettes felderítése;
- veszélyes ellenséges elemek, engedéllyel hazatértek időleges ellenőrzése;
- bejelentések, feljelentések ellenőrzése;
- hálózati helyek tanulmányozása, hálózati személyek ellenőrzése;
- találkozási helyek időszakos ellenőrzése;
- katonai, hadiipari objektumok környezetének megismerése;
- operatív akciók előkészítésére speciális környezettanulmány;
- bizalmas munkakörbe javasoltak ellenőrzése.
Adatszolgáltatóként felhasználhattak hálózati személyeket, társadalmi kapcsolatokat, utca-bizalmikat, házfelügyelőket, lakóbizottsági elnököket, katonai egységek parancsnokait, hivatalos kapcsolatokat, vállalatvezetőket és egyéb megbízható állampolgárokat. Az információgyűjtéshez esetükben is megfelelő legendát (pl. utazási kérelem, katonai behívó, lakásigénylés) kellett kidolgozni. A munka során ügyelni kellett ennek változatlan udvarias, magabiztos előadására. Végül az összefoglaló jelentés készítése során, témakörönként, csoportonként, fontossági sorrendben kellett az ellenőrzött adatokat, a saját vélemény mellőzésével írásba foglalni.
A célszemélyekről az információk széles körét derítették fel: életrajzi adatok, politikai beállítottság (annak megnyilvánulásaival), vélemény aktuális bel- és külpolitikai kérdésekről, világnézeti hovatartozás, esetleges felekezeti élet, felszabadulás előtti és utáni párt- vagy szervezeti tagsága, 1956 alatti magatartás, a forradalomhoz való viszony, reagálás a párt- és kormányhatározatokra, műveltség, normálistól eltérő szexuális élet, valamint az operatív jellegű (adott ügyhöz kapcsolódó) adatok.
Az MSZMP vezető állású tagjai ezzel az állambiztonsági eszközzel szemben is védelmet élveztek. Az 008/1966. sz. belügyminiszteri utasítás szabályozta azokat az eseteket, amikor a párt, illetve kormány hatáskörébe tartozó személyekkel kapcsolatban politikai vagy köztörvényes bűncselekmények gyanúja merült fel. Ekkor a munkát azonnal meg kell, szakítani, operatív intézkedéseket mellőzve, az információkat soron kívül jelenteni kellett a parancsnoknak.
A III. Főcsoportfőnökségen külön, önálló segédoperatív osztály (III/2. Osztály) foglalkozott a környezettanulmányok készítésével. Vidéken öt megyei városban teljesítetek szolgálatot T-állományú környezettanulmányozó operatív tisztek. Ők állomány szerint az illetékes megyei főkapitányságokhoz, szakirányítás szempontjából a BM III/2. Osztályhoz tartoznak. Foglalkoztatásukról, munkával való ellátásukról a megyei rendőr-főkapitányságok állambiztonsági helyettesei gondoskodnak. A megyei állambiztonsági szervek összekötőkön keresztül tartották velük a kapcsolatot, mivel ők nyílt objektumokba nem járhattak.