A postai forgalom átfogó ellenőrzését az állambiztonsági tankönyvek[1] a következő célokkal indokolták:
– megakadályozni hogy a postai forgalmat ellenséges célokra használják fel;
– segíteni a bizalmas nyomozás alatt álló személyek ellenséges, bűnöző tevékenységének felderítést, bizonyítását;
– információkat szerezni, ellenséges tevékenységre utalóan jelzéseket, adatokat szolgáltatni;
– hozzájárulni az állam- és szolgálati titkok fokozottabb védelméhez, a különböző katonai objektumok és hadgyakorlatok operatív biztosításához, a rendkívüli eseményekért felelős személyek megállapításához.
Az operatív eszköz használatának részleteit az ET 1974. évi 17. sz. tvr., illetve az MT 39/1974. (november 1.) sz. rendelete alapján a rendőrségről hozott 6000/1975. (június 2.) MT határozat és az MT elnökhelyettesének 1/1975. sz. utasítása (1975. július 2.), miniszteri szinten pedig a 0019/1970. BM-parancs[2] szabályozták.
Ezek alapján az operatív szervek által meghatározott személyek, csoportok, szervezetek, objektumok postai küldeményeit szoros ellenőrzés alá vonhatták. Továbbá kivonhatták a postai forgalomból az ellenséges központok, szervezetek vagy személyek által terjesztett propagandaanyagokat, illetve a hálózati operatív szervek kezdeményezésére kutatómunkát végezhettek a postai forgalmat ellenséges tevékenység folytatására használó személyek, szervek, objektumok felderítésére.
A „K” ellenőrzésnek két alapvető módja volt: a szoros ellenőrzés és a kutatómunka. Előbbit bizalmas nyomozás, előzetes ellenőrzés esetén (ha a bűncselekményre utaló információ is „K” ellenőrzéssel került felszínre), rendkívüli esemény gyanúja kapcsán, ellenséges szervezetek központjaiban, fedőszerveiben, vagy a budapesti külképviseleten dolgozók kapcsolatainak megállapítására, súlyos köztörvényes bűncselekmények gyanújának ellenőrzésére, valamint beszervezési jelölt tanulmányozására, hálózati személy ellenőrzésére használhatták. Elrendeléséhez a III. Főcsoportfőnökségen osztályvezetői szintű hozzájárulás volt szükséges, a megyékben a főkapitányok és állambiztonsági helyetteseik adhattak engedélyt.
Fontos elvként szolgált, hogy a tevékenységnek szorosan kellett épülnie a postai forgalom rendszerére, a küldemények szállítását nem lehetett elterelni. Más operatív úton szerzett információhoz hasonlóan az így megszerzett adatokat is csak megfelelő fedéssel használhatták fel. A 008/1966. miniszteri parancs alapján az MSZMP KB és az MT hatáskörébe tartozó vezetők, valamint a párt- és kormányszervek objektumainak postai küldeményeit tilos volt ellenőrizni.
Levélellenőrzés a gyakorlatban
A postai ellenőrzés a korábbi erőforrásokat és tapasztalatot hasznosítva, gyakorlatilag a „felszabadulással” egyidejűleg indult meg. A rivális szervezetek közül kezdetben a HM Katonapolitikai Osztálya volt sikeresebb. 1945. április-május folyamán ugyanis sikerült felderíteniük és aktivizálniuk az ezzel foglalkozó volt VKF–2-es ügynökhálózatot. Péter Gábor politikai rendőrsége csupán októberben kezdte meg a rendszeres levélellenőrzési munkát.[1] A postai küldemények ellenőrzése a későbbiekben az ÁVO XII. Osztályának, majd az ÁVH III/2. Osztályának feladatkörébe tartozott. Ezt a feladatot jórészt női alkalmazottak teljesítették. A levélellenőrzések számának alakulásáról egy 1956-os jelentés tájékoztat: A rendszeresen, operatív céllal ellenőrzött címek száma 1954-ben 4000-et, 1955-ben 3400-at, 1956-ban 2400-at tett ki. Alkalomszerűen 1953-ban 17 760, 1954-ben 25 810, 1955-ben, 29 190, 1956 első felében 61 000 címet ellenőriztek.
A postai ellenőrzések a későbbiekben is a szolgálatok alapvető tevékenységéhez tartoztak. A kutatók rendelkezésére álló V és O dossziék nagy számban tartalmaznak az állambiztonság által lemásolt leveleket. A szúrópróba szerű ellenőrzések alkalmazásával a társadalom jelentős része szembesülhetett. A külföldön élő rokonokkal rendelkező magyar állampolgárok tapasztalata a 60-as, 70-es évekből, hogy a külföldről érkező levelek, küldemények „sérülten” érkeztek meg címükre és ezen sokszor az sem változtatott, ha valaki fedőcímen kísérelt meg másokkal levelezni. A K-ellenőrzés alkalmával ugyanis a feladó és a címzett nevét egyaránt figyelték, a levélfelbontást csak úgy lehetett kikerülni ha mind a címzett, mind a feladó álnéven és álcímen levelezett.[2]
A hatvanas évek elején erőteljesen megugrott a nemzetközi levélforgalom. 1963-ban már 19 millió volt az országba beérkező és kimenő levelek száma (egyharmaddal több mint az előző évben). A kapitalista országok levélforgalmának ekkor 1,4%-át ellenőrizték. 75 000 küldeményt koboztak el, 33 000 befelé jövőt ellenséges propaganda miatt, 42 000 külföldre tartót pedig, külföldi szervezetekhez intézet segítségkérések miatt.
1964-ben a postai forgalomból 11 000 db magyar és idegen nyelvű emigráns sajtóterméket emeltek ki. Ezek 60%-a egyházi jellegű volt. A levélellenőrzésen emellett pontosan le lehetett mérni a külföldi rádióadók „fellazító” hatását. Míg 1962-ben csak 2400 db SZER-nek címzett levélről tudtak, addig 1965-ben ez a szám már 18 550 db-ra növekedett és hasonlóan nőtt a BBC felé irányuló postaforgalom is.[3]