Dr. Brusznyai Árpád (1924–1958) gimnáziumi tanár, cserkészvezető. 1934 és 1942 között Szentesen végezte középiskolai tanulmányait. A Mária-kongregáció prefektusa lett. Zenei képzettsége is kiváló volt, jól zongorázott, zenekart szervezett, és iskolai énekkart vezetett. A 275. számú Pusztaszer cserkészcsapat segédtisztje volt. Az Eötvös József Kollégiumba került, de a baloldal előretörése miatt 1948-ban távoznia kellett. Végül 1949-ben görögből doktorált. Ugyanabban az esztendőben feljelentették, és egy évre a szegedi Csillagbörtönbe zárták.

1952 őszétől Veszprémben tanított. Egy nyilvános előadása alkalmával vitába keveredett egy felszólalóval, Pap Jánossal, aki később a megyei pártbizottság első titkára, majd belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes lett. 1956-ban Brusznyait a forradalmi tanács elnökhelyettesének, majd elnökének választották. November 5-én letartóztatták, és Debrecenbe vitték. A kihallgató orosz tiszt hazaengedte. December 12-én ismét elvitték, de megint elengedték.

Ezután gondolva, hogy megszabadul rosszakarójától, a váci gimnáziumba kérte áthelyezését. Innen vitték el 1957. február 6-án, ismét kihallgatták, majd újra hazaengedték. Pap János itt is utánanyúlt. Előbb április 9-én, majd 19-én újfent letartóztatták és elengedték. Végül április 25-én újból elvitték, de többé nem engedték haza. Tárgyalásain hangoztatta, hogy megverték, beteg lábát ütötték, állkapcsát eltörték, de ezt nem vették figyelembe. Koholt vádak alapján és bizonyítékok ellenére életfogytiglani börtönre ítélték. Pap János ismét akcióba lépett, és az 1958. januári fellebbviteli tárgyalásra kieszközölte, hogy halálra ítéljék. A kivégzést 1958. január 9-én hajtották végre. Pap János a 168 óra című hetilap 1989. június 13-i számának interjújában tagadja érintettségét, szerinte „a [megyei] pártértekezlet foglalt állást ebben a kérdésben”.

1992. január 9-én a szentesi Horváth Mihály Gimnázium falán avatták fel az 1934 és 1942 között ott tanult Brusznyai Árpád emléktábláját. Szülőházán is emléktábla hirdeti mártírságát.