Két bajai csoport mártírjai

A Koppándy-csoport

1952-ben az ÁVH a bajai Kard és Kereszt Mozgalom mintegy negyven tagját tartóztatta le. A Katonai Bíróság 1953. április 14–16-án hat fő ügyét a szintén bajai Kosztolányi-csoport tagjaival összevonva tárgyalta, míg a Markó utcában tizenhárom vádlott ellen folyt eljárás. Összesen két halálos ítélet született, a többiek 3–15 év börtönbüntetést kaptak.

A kivégzett vitéz Koppándy József (1900–1953) alezredes, a bajai határvadászok parancsnoka és vitéz Gramling László (1909–1953) főhadnagy, aki 1996-ban posztumusz megkapta a Szabad Magyarországért érdemkereszt a nemzeti színű szalagon kitüntetést, mindketten cserkészek voltak.

A „Kosztolányi-csoport”

Az 1952-ben „leleplezett” bajai csoport tagjai a 157. számú Damjanich, illetve az 501. számú Rákóczi Ferenc cserkészcsapat tagjai és/vagy a városi III. Béla király ciszter gimnázium tanulói voltak. Esetükben a népköztársaság megdöntésére irányuló fegyveres összeesküvés volt a koholt vád. A civil személyek kihallgatását Kecskeméten folytatták le az ÁVH hírhedt pribékjei, Németh Győző százados, Pálházi József és Szabó Sándor hadnagyok. A katonákat a Fő utcai börtönben tartották vizsgálati fogságban.

1953 áprilisában a két bajai szervezkedés ügyét egybevonva a Kosztolányi-csoportból kilenc, a Koppándy-csoportból hat fő felett ítélkeztek. Összesen öt halálos ítéletet hoztak (három fő ítéletét másodfokon életfogytiglanra változtatták). A többiek 7–15 év börtönbüntetést kaptak.

A kivégzettek között volt Harczos László(1929 – Budapest, 1954. január 14.) is. Őt a Vitézi Rend 1997. szeptember 20-án posztumusz vitézzé avatta. Földi maradványai a 301-es parcella 7. sorának 6. sírjában nyugszanak. A sír korábbi fedőlapján felül keresztrajzolat és „Harczos László cserkésztiszt Baja 1929. VIII. 6. – 1954. I. 14.” felirat volt (utóbb ezt lecserélték).

Kivégezték a csoport névadóját, Kosztolányi Józsefet (1924. július 18–1953. október 24.) is. Ő fiatalként Budapesten, a piarista gimnáziumban kapcsolódott be a 2. számú BKG cserkészcsapatba, majd Baján előbb a 157. számú Damjanich, ezután pedig az 567. számú Apponyi Albert csapatban működött. A gimnázium után elvégezte a Ludovika Akadémiát. 1941-ben vitézzé avatták. A háború után francia fogságba került. Hazatérése után Baján telepedett le, és a ciszterci gimnázium internátusának prefektusa lett. Itt az 501. számú II. Rákóczi Ferenc cserkészcsapatot szervezte meg, és annak lett parancsnoka. Majd megalapította a Keresztényszocialista Magyar Munkásmozgalom nevű szervezetet. Ezért 1952. november 22-én letartóztatták. A Népbíróság ítélete alapján, 1953. október 24-én a budapesti Gyűjtőfogház udvarán kivégezték. 1996-ban posztumusz megkapta a Szabad Magyarországért emlékérem nemzeti színű szalagon elnevezésű kitüntetést. Földi maradványai a 301-es parcella 7. sorának 5. sírjában nyugszanak.

A bajai III. Béla király gimnázium földszinti előcsarnokában 2001. június 20-án emléktáblát helyeztek el a volt bajai ciszterci gimnázium három mártírhalált halt cserkészének emlékére.