Pógyor István (1902–1953) sokgyermekes szegény családból származott. A Keresztyén Ifjúsági Egyesület presbitere, valamint 1932-től nemzeti titkára és az 1. számú BKIE cserkésztisztje. Sokat tett a falu felemelkedéséért, a népfőiskolák szervezéséért. A második világháború alatt megszervezte a menekültügyi és mentő-segélyszolgálatot. 1951. június 7-én Teleki Lászlóval együtt letartóztatták. Egyik kihallgatója, Lendvay Pál ÁVH-s őrnagy elektrosokkal fenyegette meg, ha nem írja alá a valótlanságokat tartalmazó jegyzőkönyvet. 1951 novemberében koholt vádak alapján tizenöt évre ítélték. 1952. március 10-én fellebbezését elutasították. 1953. november 7-én a börtönben halt meg, ismeretlen körülmények között. Szülőfaluja református templomának falán emléktábla hirdeti tevékenységét.