Az egyházi indíttatású munkásszerveződések a 20. század hajnalán jelentek meg Magyarországon. 1923-ban egyetemisták kezdeményezésére Katolikus Iparos és Munkásfiatalok Országos Egyesülete néven létrejött keresztényszociális mozgalom, amely a fiatal munkások, inasok támogatását tűzte ki célul. 1936-ban a katolikus püspöki kar döntése nyomán az (a katolikus mozgalmakat összefogó) Actio Cathalica felügyeletével szervezték újjá egyházközségenként. Működtetésében jelentős szerepet kapott a jezsuita rend. Az egyesület különböző tanfolyamok mellet tanoncotthonokat is fenntartott. 1940-ben mintegy száz csoportban négyezer fős tagsággal rendelkezett. Az ígéretesen működő keresztényszocialista ifjúsági szervezeteket, a cserkészmozgalommal rokon kezdeményezéseket 1945 után sorra felszámolták. A fennmaradt csoportok vezetőit súlyos börtönbüntetésre ítélték, a búvópatakokként tovább élő közösségek tagjait ismételt retorziók érték, egészen a hatvanas évekig.