A Fővárosi Bíróság 1967. december 22-én ítéletet hirdet a református lelkészek és világi vezetők ellen lefolytatott utolsó nagyszabású perben. Négy vádlottat 4–12 hónap közötti börtönbüntetésre ítélnek. Az ügy nyomozása során az állambiztonság utoljára alkalmazza azt a koncepciót, amelyet a Keresztyény Ifjúsági Egyesület (KIE) ellen még az ÁVH alakított ki 1951-ben. A református összeesküvési ügyekben elsősorban nem a lelkészekkel, hanem a világiakkal szemben fogalmazták meg a vádakat, illetve a célszemélyeket más „reakciós” személyekkel (nem egyházi ügyekkel) is igyekeztek összekapcsolni. A cél az volt, hogy nyomást gyakoroljanak a nem kellően engedelmes egyházi vezetésre. A célszemélyek veszélyességének bizonyítása érdekében és lejáratásuk céljából minden esetben igyekeztek kapcsolatokat találni a Magyar Közösség nevű egykori titkos szervezettel, valamint más üldözött csoportokkal (ellenforradalmárok, nacionalisták stb.) is. Az ügyek realizálásnak módja (a figyelmeztetéstől kezdve a börtönbüntetésig) nagymértékben függött az aktuális kül- és belpolitikai helyzettől.