Az ÁVH Pártőrség és a szaléziak pere

1952 július–augusztusában az ÁVH Pártőrségéből kilenc, a szalézi rendből öt főt, illetve két civil személyt, összesen tizenhat főt vettek őrizetbe. A Pártőrség tagjai közül többen a szalézi rend újpesti árvaházában, a Clarisseumban nevelkedtek, és sorozás útján kerültek az ÁVH kötelékébe.

A perben két cserkész is volt, Zana Albert, egy ÁVH-hoz besorozott őrmester és Pokorni János tervezőtechnikus. (Zana Albertet több visszaemlékezésben, tanulmányban szalézi szerzetesnek mondják, de ez tévedés!) A kihallgatások után, 1952. október 28–30-án került sor a szigorúan titkos elsőfokú tárgyalásra a Budapesti Hadbíróságon. A vád a demokratikus államrend megdöntésére irányuló, illetve klerikális szervezkedés, hűtlenség, valamint feljelentési kötelezettség elmulasztása volt. A Kovács Béla hadbíró alezredes vezette bíróság Béres György államvédelmi őrnagy ügyész közreműködésével négy vádlottat – köztük Zana Albert cserkészt – kötél általi halálra ítélt. Később egy fő halálos ítéletét tizenöt év börtönre változtatták. A többi vádlott is hosszú börtönbüntetést kapott, köztük Pokorni János cserkészt tizenkét évre ítélték.

A másodfokú, ugyancsak szigorúan titkos tárgyalásra 1953. március 12-én került sor a Katonai Felsőbíróságon. Itt az államügyész hosszan és szenvedélyesen támadta a per tizenharmadrendű vádlottját, Ádám László szalézi szerzetes tartományfőnököt, és kérte a halálos ítélet kiszabását. Ekkor dr. Ganczaugh Béla kirendelt védőügyvéd rábeszélésére Ádám László visszavonta fellebbezését, s mivel az elsőfokú ítéletet az ügyész már elfogadta, az életbe lépett, ezért Ádám Lászlót elvezették, és így megmenekült a kivégzéstől. A többi elítélt elsőfokú ítéletét jóváhagyták. Zana Albert cserkészt és két nem cserkész társát június 8-án kivégezték. Zana sírját a mai napig nem találták meg. Emléktábláját Budapest XII. kerületében, a Városmajor u. 59/a alatt lévő Kós Károly Általános Iskola udvarán avatták fel 2008. november 21-én.