Eörsi Gyula naplóbejegyzése: „Itt maradtam egyedül, és kötelezőnek érzem a helyzetet: talán azért léptem be 19 éves koromban, hogy a csapat folytonossága megmaradjon. Nem jól írom. Nem egyedül maradtam. […] Kati a cionizmusba vinné a csapatot, beolvasztaná a cionista mozgalmakba. Mennyit beszéltünk erről Gáborral [azaz Brill Gáborral, a későbbi folklórgyűjtővel, akit 1944-ben munkaszolgálatosként öltek meg]), Colonellel! […] nem hagyom a fiúkat az ellenkező előjelű fasizmusba esni: a kék inges, szélsőségesen soviniszta nacionalizmusba, az egyik elvakultságból a másik fanatizmusba. Egyezkedni próbálunk… […] Aztán jön a szervezőtestület keresése. Nem tudunk mást találni, mint a DISZ (MADISZ) V. kerületi szervezetét, nagyon édes két fiatalember jön megagitálni, lelkesek, elvakultak, jókedvűek, és gyerekesen felnőttek. A célom kihasználni őket, mennél többet kapni, de mennél kevesebbet adni, (ugyanis távol akarom tartani a fiúkat a politikától, márpedig egyelőre a DISZ politizál, szobrokat dönt, demagogizál és táncol). Kapunk két szobát a volt nyilasházban […]” (A Szent István körút 2. szám alatti volt V. kerületi nyilasházról van szó.)