A BM III/III-1-b Alosztály összefoglalót készít a protestáns egyházon belül elhelyezkedő illegális erőkről. Az elemzés hangsúlyozza a vallásosság befolyásának csökkenését, a lojális egyházvezetés szerepét, az idegenforgalom megindulásából fakadó új jelenségeket. Az anyag látásmódját alapvetően meghatározza a „fellazítással” kapcsolatos doktrína. Az összegzés 900 ezer református, és 300 ezer evangélikus hívővel, az egyházakban szolgáló 1450, illetve 420 lelkésszel számol. Utóbbiaknak hatodát minősítik ellenségesnek. A hittanra járók arányát az összes középiskolás 10%-ára becsülik. Az egyházi elhárítók célja főként az értelmiségi és fiatalkorú személyek leválasztása az ellenségesnek minősülő személyekről. Az elrettentés fő eszköze a rendőrhatósági figyelmeztetés, amelyet a „Hitvallók” fedőnevű ügyben 12 fő, a „Harcolók” fedőnevű ügyben 5 fő esetében alkalmaztak. Ezeket az 1963-64-ben realizált ügyeket éppúgy sikerként könyvelik el, mint azt, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal segítségével sikerült lelkészeket is eltávolítani. Az összefoglaló megemlíti, hogy mindeközben „Táborozók” fedőnéven az egykori Keresztény Ifjúsági Egyesület (KIE) vezetői ellen, „Gyülekezők” fedőnéven pedig a Deák téri, 50 fős evangélikus ifjúsági csoport (Dr. Keken András) ellen nyomoznak. A protestáns teológiák operatív ellenőrzése 1965 őszén kezdődik meg. Az egyházi felsőoktatási intézményekben a hatvanas évek első felében tanuló mintegy másfél száz hallgató közül eddigre 2 teológust sikerült beszervezni, további 2 jelölttel foglalkoznak. A professzori karokban 4 ügynök és 3 társadalmi kapcsolat található. Egyes statisztikai adatok szerint országos viszonylatban 52 református és 26 evangélikus hálózati személy tevékenykedik, döntően az egyházi vezetők soraiban.