Az állambiztonsági munkán a korabeli jogszabályok által büntetendő tevékenységek titkos eszközökkel történő rendőri felderítését és az azt követő nyílt nyomozati eljárást értjük. Bár alapvető különbséget tehetünk a Rákosi és a Kádár-korszak politikai rendőrségi munkafilozófiájában, az előbbi inkább a letartóztatások, kihallgatások, házkutatások, tehát a vizsgálati eljárásokra helyezte a hangsúlyt, addig 1956 utáni korszakban, a megtorlás utáni időszakot követően, a társadalommal való kiegyezés jegyében megszülető népfront politika a titkos nyomozati munkát, vagyis az operatív megelőző intézkedéseket helyezte előtérbe. Operatív megelőző intézkedéseket a központi szervek előzetes engedélyével lehetett elkezdeni. Ez lehetett bomlasztás (csoportokon belüli valós vagy mesterségesen előidézett ellentétek szítása), fegyelmi eljárás indíttatása, a belügyi szervek által történő figyelmeztetés, kompromittáló adatokkal történő lejáratás, munkahelyen belüli áthelyeztetés, vagy eltávolítás, és kivételes esetben akár rendőri felügyelet alá vonás. Ennek megfelelően más és más dosszié típusokban találhatóak meg ezen ügyek nyomozati anyagai.
Az 1945 és 1990 között Magyarországon működő állambiztonsági szervek által keletkeztetett iratanyagok őrzése és jogszabályok szerinti kezelése a 2003. évi III. törvénnyel felállított Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) a feladata. Az ÁBTL őrzésében lévő állambiztonsági iratokat, azok rendezésekor kialakított levéltári rendszer négy szekcióba sorolta. Ezek közül a harmadik szekcióban találhatóak a legtöbb dosszié formátumú forrásokat tartalmazó levéltári egységek. Az ÁBTL dossziéinak majd kétharmada (hálózati, operatív és vizsgálati dosszié) a harmadik szekcióban található, mely két fondra tagolódik: az első a központi operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek által kezelt dossziék, a második a III/I. Csoportfőnökség és jogelődei által kezelt dossziék.
A bizalmas nyomozások iratai a különböző fajtájú, de az irattározás után egységesen „O” jellel ellátott operatív dossziékban találhatóak. Ezek közül a nyitás alapján találhatunk személyi, csoport, körözési, rendkívüli események vagy objektum(vonal)–dossziékat.
A célszemélyre vonatkozó adatgyűjtést általában már korábban megkezdték, és az így fölhalmozódott iratokat helyezték a megnyitott személyi dossziéba. A bizalmas nyomozás alatt álló személyre nyitott dosszié a nyitásról szóló határozatot, környezettanulmányt, kapcsolatrendszerének névsorát, ügynöki jelentéseket, szoba- vagy telefonlehallgatásról készült feljegyzéseket, levélellenőrzés eredményeit tartalmazza. Amennyiben egy ügyben történő bizalmas nyomozás során több ellenséges tevékenységgel gyanúsítható személy került az állambiztonság érdeklődési körébe, úgy róluk csoportdossziét nyitottak. Az 1950-től vezetett csoportdossziékban a nyitóhatározat, a csoport tagjairól, tevékenységéről készített összefoglalók, hálózati jelentések, szoba- és telefonlehallgatások, külső megfigyelések leírásai, levélellenőrzések eredményei és a végén egy összefoglaló jelentést követően a bizalmas nyomozást és a dossziét lezáró határozat található. Az állambiztonság által különleges figyelmet érdemlő intézményekre, melyeket elsődlegesen ügynöki hálózattal próbáltak ellenőrizni, objektumdossziét nyitottak. Ezekben az adott objektumban folyó (esetleges) ellenséges tevékenység elhárításával kapcsolatban keletkezett iratokat gyűjtötték. A politikai rendőrség titkos nyomozása során a legtöbb bizalmas információt a célszemélyekkel kapcsolatba került hálózati személyektől nyerte. Az állambiztonsági munka legfontosabb eszközével, a hálózati személyekkel kapcsolatos iratokat a beszervezési és munkadossziék tartalmazzák. A „B” jelű beszervezési dosszié a hálózati szereplőnek a személyi dossziéja, amelyben minden rá vonatkozó információ (beszervezésének előzményei, körülményei, környezettanulmányok róla stb.) megtalálható. Az „M” jellel ellátott munkadossziéba az ügynök által adott jelentések lettek belefűzve. Ha a bizalmas nyomozás során az adott személyt vagy a csoport tagjait a terhelő adatok birtokában letartóztatták, akkor a letartóztatással és a vizsgálattal kapcsolatos dokumentumokat a „V” jelű vizsgálati dossziékban helyezték el. Ezekben található a letartóztatási parancs, a házkutatási jegyzőkönyv, kihallgatási jegyzőkönyv, az esetleges börtönügynöki jelentések, valamint az hogy hogyan zárult az eljárás, hatósági figyelmeztetéssel vagy továbbítva a nyomozati anyagokat az ügyészségnek.
A dosszié típusú források mellett fontosak a karton típusú nyilvántartásokban található iratok is. Az állambiztonsági szervek a látókörükbe került személyekről nyilvántartási kartonokat állítottak ki, és attól függően, hogy róluk, vagy tőlük szereztek bizalmas információkat, kerültek a nyilvántartási rendszerükbe. Az állambiztonsági szervek egy adott személyről a terhelő, kompromittáló adatok birtokában operatív nyilvántartási kartont kiállított ki, amely lényegében egy kibővített névmutató kartonnak felel meg. A karton „A” oldalára, a személyi adatok mellé a terhelő adatok és azok a dossziészámok kerültek, mely(ek)ben az adott személy megtalálható. A „B” oldalon az esetleges további dossziészámokat és terhelő információkat sorolták fel. Ez a kartontípus a rajta lévő adatokkal jelentős segítséget nyújt az adott személyre vonatkozó ügyek felgöngyölítésében. Ettől teljesen elkülönítve vezették a hálózati személyekkel kapcsolatos nyilvántartási adatokat. Ezeket a szintén, alapvetően karton típusú dokumentumok a hálózati nyilvántartásban szereplő kartonok. Ezek közül csak egy a hétköznapi használatban „ügynökkartonnak” nevezett irat, a 6-os karton, melyen a hálózati személy adatai mellett beszervezésének ideje, alapja, minősítése, foglalkoztatási vonala, fedőneve, dossziéjának élő és irattári száma, naplószám, a beszervezőjének neve, rendfokozata szerepel.
(Vörös Géza)